Van egy ország, amelynek a vezetője rájött, hogy az országa lakosságát nem tartják össze eszmék. Sem a nemzeti érzés, sem a vallás, sem a egy politikai gondolat (jó, olyat nem is talált) nem akarja a népet a jó irányba terelni, bármerre is legyen az. Aztán ez a vezető a homlokára csapott: hát persze! Hogy ez eddig nem jutott eszembe! A sport! Az ország zászlaja alatt majd szépen együtt masíroznak a katonák sportolók, a nép közönséggé alakulva együtt fog szurkolni. Szervezzünk olimpiát! Hm, ez jó, de olimpia csak négyévente van, a télit is ideszámítva kétévente: mi legyen közben? A nagy embernek két ötlete is volt: próbáljuk ki mindenki a kedvenc sportját, és ha az nem jön be, jöjjön az a csapatsport, amiben jók vagyunk.