"A kommunalka a szovjet élet kiváló metaforája: a kommunalkában ugyanis lehetetlen az élet, ugyanakkor másféle élet sem lehetséges, mert a kommunalkából gyakorlatilag nem lehet elköltözni. Ez a kombináció tehát, hogy így élni lehetetlen, de másképp élni is lehetetlen, nagyon pontosan leírja a szovjet életszituációt. A szovjet élet egyéb formái, mint például a láger, nem egyebek, mint a kommunalka különböző megjelenési módjai. Azt hiszem, egy nyugati ember egyszerűen képtelen felfogni, hogyan tudják emberek saját magukat ilyen kínlódásra, ilyen tömeglétre kárhoztatni: volt módom erről megbizonyosodni, amikor nyugaton kommunalka-installációkat csináltam. Hogy mindenki egy konyhában főzzön, egy vécére járjon: ez egyszerűen nem fért bele az emberek fejébe.
A kommunalka centrális tere a folyosó és a konyha. A folyosón minden kitudódik, ami a szomszédoknál zajlik. A konyha viszont nem egyszerűen a főzés helyszíne, hanem afféle agóra, ahol a köz ügyeit megtárgyalják, ahol a lakókat érintő döntéseket hozzák, ahol a hatalom képviselőivel találkoznak. De ez egyúttal a civakodások, veszekedések és megbánások tere is." Ilja Kabakov

Francoise Huguier: Kommunalka, 2008