A mozgótemplomok nem idegenek a kereszténység történetében, így a pravoszlávia esetében sem. Kezdetben leggyakrabban missziós célokra vetették be őket, majd később akkor is, ha éppen felújítottak egy templomot, vagy éppenséggel nem is volt - ez elsősorban a perifériára, vagy az elmaradottabb területekre jellemző, amiből a XVIII-XIX. század idején bőven akadt Oroszországban.
Az első mobil ortodox templom 1724-ben készült el, a kereszténységet éppen felvevő kalmük kán Bakszadaj-Dzsordzsi (keresztségben Pjotr Tajsin) részére. A XIX. század végén XX. század elején pedig bevett szokássá vált, hogy kiszállt az egyház 2-3 napra egy templommal a ritkán vagy alig lakott távoli területekre.
A Szent Miklós
Az első úszó Szent Miklós nevét viselő pravoszláv templom 1910-ben készült el a Volgán egy asztrahányi "nagypolgár" N. E. Jankov felajánlásával, mégpedig a Kalóz nevezetű vontatóhajóból. Az úszó templomok hagyománya manapság is reneszánszát éli, főleg a Volgán és a Donon, de Szibériában nem kevésbé. Meg kell említsük a katonai templomokat is: 2011-től két a Csendes-óceánon szolgálatot teljesítő tengeralattjárón (Sárkányölő Szent György és Cseljabinszk) is működik mobilkápolna, ahol azonban biztonságtechnikai okokból nem lehet gyertyát gyújtani.
Utolsó kommentek