A mozgótemplomok nem idegenek a kereszténység történetében, így a pravoszlávia esetében sem. Kezdetben leggyakrabban missziós célokra vetették be őket, majd később akkor is, ha éppen felújítottak egy templomot, vagy éppenséggel nem is volt – ez elsősorban a perifériára, vagy az elmaradottabb területekre jellemző, amiből a XVIII-XIX. század idején bőven akadt Oroszországban.

Az első mobil ortodox templom 1724-ben készült el, a kereszténységet éppen felvevő kalmük kán Bakszadaj-Dzsordzsi (keresztségben Pjotr Tajsin) részére. A XIX. század végén XX. század elején pedig bevett szokássá vált, hogy kiszállt az egyház 2-3 napra egy templommal a ritkán vagy alig lakott távoli területekre.

 

A Szent Miklós

Az első úszó Szent Miklós nevét viselő pravoszláv templom 1910-ben készült el a Volgán egy asztrahányi „nagypolgár” N. E. Jankov felajánlásával, mégpedig a Kalóz nevezetű vontatóhajóból. Az úszó templomok hagyománya manapság is reneszánszát éli, főleg a Volgán és a Donon, de Szibériában nem kevésbé. Meg kell említsük a katonai templomokat is: 2011-től két a Csendes-óceánon szolgálatot teljesítő tengeralattjárón (Sárkányölő Szent György és Cseljabinszk) is működik mobilkápolna, ahol azonban biztonságtechnikai okokból nem lehet gyertyát gyújtani.


A tengeralattjáróra készített összehajtogatható-hordozható ikonosztáz


A vasút fejlődésével megjelentek az első vagon-templomok is. Eleinte hordozható-szétszerelhető felszereléssel, majd 1890-től állandó vagon-templomokat is kialakítottak. A legismertebb ilyen templom 1896-ban készült el a pétervári Putyilov gyárban, mégpedig a cári család Olga nevű leányának születése alkalmából. A pompás kivitelezésű kocsi az épülő transzszibériai vasúton teljesített szolgálatot (70 fő befogadására volt képes), ahogy folyamatosan épültek a templomok a vonal mentén, egyre távolabb Pétervártól. 1917 után minden valószínűség szerint ócskavastelepen végezte.


 
A pompás vagon kívülről…


 
… és belülről.


2002-ben viszont az orosz vasúttársaság (РЖД) a novoszibirszki egyházmegyének adományozott egy templommá alakított vagont, ami nem az egyetlen az országban.


 

Természetesen a vasútnál nem állt meg a fejlődés: „közúti templomok” is megjelentek.



Nem kevésbé látványos a katonaság számára 2009-ben készített KAMAZ-templom:

 

Templomként...

... és összehajtogatva.

2011-ben pedig elítéltek számára egy ZIL-ből alakítottak ki egy kápolnát a Krasznojarszki Körzetben. Ezek után pedig azon sem kell meglepődnünk, hogy az egyház a földön és vízen túl a levegőben is képviselteti magát, bár állandó repülő-templom még nem készült. Idén pedig, hogy a katonaság folyamatos fejlődését is szem előtt tartsuk, bejelentették, hogy várhatóan kifejlesztenek a deszantosok számára repülőről ledobható, felfújható templomokat is.