Oroszok

Szeretem a mászlenyicát vajas palacsintáival, de még inkább szeretem az olvadó havat és a friss virágot hozó Nőnapot.

Tavaszi szél bált hoz, március 8-a pedig, idén hatodszorra, orosz bált. Még illatosabbat, pazarabbat és az ígéretek szerint még oroszabbat mint eddig. A kaviár és a pezsgő mellé ugyanis rögvest (tényleg) orosz vodka társul, és a klasszikus orosz konyha jegyében összeállított ötfogásos ételsor halakat, vadakat vonultat fel idén még hangsúlyosabban (ételsor itt).

A hagyományosan, az olvadó havat és friss virágot hozó Nőnap táján megtartott bálon szerelmek szövődnek és barátságok köttetnek: Rózsa B. Györgyöt, a bál szervezőjét hallgatva úgy tűnik, nem csak a szigorú üzletkötés előszobája a rendezvény. Résztvevői a közvetlen, ám mégis emelt hangulat, az elegáns program és társaság kedvéért gyűlnek össze. A műsor hagyományosan az operett, az orosz balett, a néptánc, az orosz románcok és operarészletek parádéját nyújtja. Az ukrajnai események a bál szervezését is kihívások elé helyezték (az utaztatás nehézségei, illetve akadályai miatt), a szervezők mégis bravúros megoldásokkal éltek, idén Bécs több művészét is felvonultatva. (részletes program itt). A bál egyik fénypontja ugyanakkor mégis a tombola, az izgalmakat közben a koktélbárban, a teapultnál, illetve a rulettnél ismerkedve, beszélgetve lehet csillapítani. Az óriás, jégből készült vodkás szamovár már nem újdonság, az idei látványosság egy szokatlan – medveformájú –  vendég lesz (nem Misa8o-ra gondolok feltétlenül).

Beleszagolok a levegőbe, felnyalábolok a virágárusnál egy színes-illatos csokrot. Hamupipőkék márpedig nincsenek, mégis a báli ruhámról ábrándozok. Idén Misa8o-nal március 8-án, egyenesen a bál helyszínéről tudosítunk majd a tavalyi eseményekről itt.

A 2o13-as orosz bálról itt.

....és ez nem költői túlzás, nem is reklámszöveg. Az idei Orosz Bálon tudniillik valóban vodka fog folyni a jégből faragott szamovárból! Többek között ilyen meglepetéssel várják március kilencedikén a vendégeket a legelegánsabb magyarországi orosz rendezvényen.

A számos karácsony és újév (európai, orosz) után a tél végén az ünneplésre okot adó alkalmak a tavaszba való átmenetet is kitöltik. A telet kitessékelő farsang, azaz maszlenyica február végén szalmabábú égetéssel, vagy egyszerűen kint a hóban elfogyasztott kiadós blinivel, forró csájjal telik.

A népi hagyomány szerint a maslenyica hetében (ami a nagyböjtre való felkészülés hete volt) szánkózni hívták a lányokat, sátrakban (balagani) blinit (palacsintát) sütöttek, és szalmababút hordoztak végig az utcákon. Az ünnepi hét vasárnapján kölcsönös bocsánatkérésekbe bocsátkoztak, hogy a böjt előtt megtisztuljanak (ezt a férfiak vodkával pecsételték meg), az elégetett szalmabábu hamvait pedig szétszórták, egyes helyeken a tűzbe dobták a bábut, máshol rituálisan eltemették. A télszimbólum szalmabábu még a szláv hagyományból öröklődött át. A kerek palacsinta a napot jelzi, termékenységet jelent.

Még a nyolcvanas évek derekán az amúgy csak hivatalos, szovjet ünnepek mellet csupán az újév és a maszlenyica volt az, amit ünnepeltünk. Hosszú hetekig készültünk az egész estét kitöltő műsorra, a majdnem negyven fős osztályunk az órák után rendületlen próbálta az oj blini, blini, blini, oj blinocski moji csasztuskát. Szegény osztályfőnökünk, akit a történelemkönyvi ábrázolásokra való kísérteties hasonlósága miatt csak előembernek hívtunk, egyre kétségbeesettebben próbálta belénk verni a szovjet hazát dicsőítő verseket, a lányok által technika órán varrt ruhák divatbemutatójának koreográfiáját, és még ki tudja mit, amire már nem is emlékszem, hiszen az egész ünnepség végül elolvadt a hóval. Csupán a reményt adó napsugárra emlékszem, ami hidegen csillogott a megfagyott hóbuckák tetején, és arra, hogy mennyire szerettem, amikor szombaton a menzán igazi blini volt, eperlekvárral, harminc kopejkáért.

Az talán azóta sem változott, hogy a tavasz ugyan még sokára érkezik, de a márciusi nőnapon virágba borul egész Oroszország, végtelen tulipán, nárcisz csokrok és dobozos orchideák illata kúszik a latyakos metrón, a hosszú nap után spiccesen, kissé félrecsúszott sminkben utaznak hazafelé az ünnepelt nők.

A két ünnep szorosan követte egymást idén, tiszteletükre a blog szerzői egy kellemes, pesties-oroszos délutánt töltöttünk együtt. Volt scsí, orosz kotlet, pirozski, akaziki, hússaláta, blini sguscsenkával vodka, és rengeteg gyönyörű tulipán.

A menü pesties volt, a helyi piac kínálatához mérten készültek az ételek. A scsíbe (ami friss, zsenge, még zöld káposztából a legfinomabb) egy kevés csalamádé (ld. vecsési káposzta) is került, a blini pedig, ugyan bőséges tejföl került a tésztájába, valljuk be palacsinta lett. Hogy adjunk a hagyománynak is, az autentikus ízek kedvéért a gombás pirogba zödhagyma és krumpli is került, a marhakotlet teljes mértékben nélkülözte a pirospaprikát, a bliniben a sguscsjonka valódi orosz sürített tej volt, a saláta pedig házi recept szerint készült előételként. Elővettem ugyan a szamovárt is, de bevallom, nem mertem bekapcsolni (elektromos), nehogy felrobbanjon negyven évnyi pihenés után. A legjobb scsí és blini recepteket, elkészítjük és megosztjuk a blogon, illetve várjuk ide.

Boldog nőnapot és boldog tavaszt!