Oroszok

Durva, hogy egy sörreklámról politikai vita alakult ki, de ez van. David Duchovny, az X-akták és a Kaliforgia színésze elvállalta egy orosz reklám főszerepét és most áll a bál. A reklám kb. olyasmi, mint annak idején a sárgavillamosos magyar sörreklám: nemzeti identitással támasztja alá/meg a sörivásra buzdítást. Csak annyi a csavar benne, hogy egy ismert amerikai színész szájába adja az orosz büszkeség monológját: hoki, űrhajózás, balett, jeges vízben fürdés, mélázás a nagy orosz tájban - van mire büszkének lenniük, ahogy a végén a pohárköszöntő összefoglalja.

Nem is lett volna semm baj az egésszel, ha mondjuk a szocsi olimpia idején jön ki a reklám, csak közben eltelt néhány hónap és Oroszországot már nem tekintik annyira baráti országnak, így erős kritika zúdult Duchovny nyakába otthonról.  A színészt egyébként a felmenői (meg a sármja, meg az ismertsége, meg a népszerűsége) miatt  kérték fel a szerepre. Csakhogy áprilisban a twitteroldalára azt írta ki, hogy eddig azt hitte, hogy orosz származású, most kellett megtudnia, hogy ukrán. (A wiki oldalán egyébként az szerepel, hogy ukrajnai zsidó volt a nagyapja, tehát bármi lehet.) Ezzel nem lopta be az orosz nacionalista nézők szívébe magát, pedig a nemzeti büszkeségben utazó reklám célközönségének gyaníthatóan nem kis része pont ilyen.

A reklám

Így aztán senki nem veszi észre a finom megoldásokat a két és fél perces kisfilmben. Azt, hogy a filmsztár reklámjának zenéje a Kino együttes Csillag című számának vonósokkal kiherélt verziója, amikor pedig fordulatról kezd beszélni a reklámban, hirtelen a Masina Vremenyi (Időgép) Fordulat számát énekli az elképzelt barátaival, meg a nagyon is valóságos zenekarral, amibe Forrest Gumposan behegesztik a bajszos Duchovnyt.

Pedig június elején, amikor befejezték a forgatást, még vidám volt a hangulat. Duchovny még az orosz talk showba is benézett, hogy az ilyenkor szokásos idétlenségeket elviselje.

Kövess és szeress minket a facebook-oldalunkon!

Anatolij Komm, a 45 éves sztárszakács azt vette a fejébe, hogy kitalálja az új orosz konyhát és felteszi a világ gasztronómiai térképére.

1970-ben Viktor Popov vezetésével megkezdte működését a Nagy Gyermekkórus (természetesen az állami tévé és rádió égisze alatt). Hamar kiderült, hogy a koncepció nagyszerű: a gyerekeket könnyű fegyelmezni, pénzt nem kérnek, nem akarnak disszidálni a külföldi utakon. Viszont ahhoz, hogy szeressék is a nézők a gyerekek éneklését, kellenek szólisták is, csillagok. És már 1972-ben rá is találtak az első nagy kedvencre. Szerjozsa Paramonovot a nagymamája cipelte el a felvételi meghallgatásra. A nem túl jó hangú, betegeskedő, kissé beszédhibás (selypített) tízéves fiúcska hamar kitűnt - a bátorságával. Amíg a többieknek nem nagyon akaródzott kiállni mások elé egyedül énekelni, Szerjozsa nem sokat tétovázott. És az is világossá vált, hogy meg tudja jeleníteni és át tudja adni a dalok érzelmi töltetét. Igazi sztáralkat volt, ki is kiáltották az orosz Robertino Lorettinek.