Oroszok

Az elsőről, az első országosról és az első posztszovjet diáktüntetésről írok.

Az első komolyabb diáktüntetés 1876. december 6-án (azaz 18-án), Szentpétervárott volt, a Kazányi székesegyház előtti téren. 300-400 diák gyűlt össze, a rendőrség nem tudta megakadályozni a tüntetést, mert egy ügyes trükköt eszeltek ki a szervezők: Nyikoláj napján misét mondattak Nyikoláj Csernisevszkij tiszteletére (csak a keresztnevet kell bemondani, ezért nem derült ki, hogy a kényszermunkára ítélt filozófust éltetik), és amikor kiáramlott a tömeg a miséről, akkor kezdett gyújtóhangú beszédébe az akkor még ismeretlen bányamérnök hallgató, Georgij Plehanov. A beszéde Éljen a nép! Halál a cárokra! felkiáltásokkal végződött, mire a feldühödött nép és a közben kiérkező rendőrség szétverte a tüntetést, a szervezőket pedig letartóztatták. Plehanovnak sikerült elmenekülnie, viszont kénytelen volt emigrálni; forrófejű narodnyik diákból így lett később az orosz szociáldemokrácia megalapítója, de ez már egy másik történet. A székesegyház elé mindenesetre szökőkutat építettek és pázsitot telepítettek, hogy ne legyen a továbbiakban kedve senkinek itt gyülekezni; hiába, 1917-ig rendszeresen innen indultak a pétervári tüntetések. Ezek közül az 1901. március 4-ei, vérbe fagyasztott demonstráció emléke a Viszockij által is énekelt dalnak köszönhetően a mai napig él.

Pontosan egy hónapja tart az asztahányi választási csalások ellen tiltakozó ellenzékiek éhségsztrájkja. A Méltányos Oroszország párt színeiben politizáló polgármester-jelölt, Oleg Sein egyik támogatójához tegnap mentőt kellett hívni. De megéri az embernek az életét kockáztatni az új választásokért? És van értelme?

Mint azt már múlt heti posztunkban is megírtuk, az utóbbi hetekben felértékelődni látszik a helyi politika szerepe Oroszországban. Egy hónapja Asztrahány városáról leginkább csak a fekete kaviár és a görögdinnye jutott az ember eszébe. Mára azonban mindenki Sein és társainak akciójáról beszél. Az éhségsztrájkot március közepén a polgármester-választások második fordulójának eredményhirdetése után kezdték meg Seinék a szabad választásokért tüntetve, mivel véleményük szerint az Egységes Oroszország jelöltjének 60%-os győzelme masszív választási csalások eredménye volt.