Pontosan egy hónapja tart az asztahányi választási csalások ellen tiltakozó ellenzékiek éhségsztrájkja. A Méltányos Oroszország párt színeiben politizáló polgármester-jelölt, Oleg Sein egyik támogatójához tegnap mentőt kellett hívni. De megéri az embernek az életét kockáztatni az új választásokért? És van értelme?

Mint azt már múlt heti posztunkban is megírtuk, az utóbbi hetekben felértékelődni látszik a helyi politika szerepe Oroszországban. Egy hónapja Asztrahány városáról leginkább csak a fekete kaviár és a görögdinnye jutott az ember eszébe. Mára azonban mindenki Sein és társainak akciójáról beszél. Az éhségsztrájkot március közepén a polgármester-választások második fordulójának eredményhirdetése után kezdték meg Seinék a szabad választásokért tüntetve, mivel véleményük szerint az Egységes Oroszország jelöltjének 60%-os győzelme masszív választási csalások eredménye volt.

Sein és támogatói nem csak a levegőbe beszélnek, komoly munkát fektettek a szavazatszámlálások közben készült webkamera-felvételek elemzésébe és publikálásába. Amennyiben a szavazókörök 25%-ában bebizonyosodik, hogy csalás történt, a szavazás érvényét veszti és új választásokat kell kiírni. A helyi választási bizottság eddig 17 szavazókör eredményét érvénytelenítette, a 25% eléréséhez azonban másik 34 szavazókör felülbírálására lenne szükség. Ezt nehezíti, hogy a választási bizottság nem hajlandó nyilvánosságra hozni az összes webkamera-felvételt, illetve, hogy az ügy országos jelentőségűvé válása után a vitába bekapcsolódó Központi Választási Bizottság elnökhelyettese úgy nyilatkozott „szakértői vélemények szerint” az ellenzékiek bizonyítékainak egy része hamisítvány.

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy ahogy a helyi ügyből országos botrány kerekedett, megjelentek Asztrahányban más városok ellenzéki politikusai és aktivistái. Seint személyesen biztosította támogatásáról Szergej Mironov, a Méltányos Oroszország párt elnöke, Alekszej Navalnij blogger, a moszkvai tüntetések egyik vezérszónoka és mások. Az újabban politizáló, de a köztudatba az „orosz Paris Hiltonként” bevonuló Kszenyija Szobcsak pedig felajánlotta blogján, hogy vonatjegyeket vásárol az Asztrahányba tartó aktivistáknak.

Bár a nemes ügyért való összefogásnak első ránézésre pozitív üzenete van, a helyzet korántsem ilyen egyszerű. Helyszíni tudósítóink (civilben kedves jó nagyszüleim) megerősítették, hogy sokakban ellenérzést vált ki, hogy más városok lakói beleártják magukat a helyi ügyekbe. Ráadásul a város kezd háborús övezetté átalakulni, tüntetésekkel és ellentüntetésekkel, az iránytaxik sztrájkjával és a rendőrség által körülzárt állami épületekkel.

A Kreml látszólag egyre idegesebben szemléli a fejleményeket. Az helyzetet maga Putyin is kommentálta a Dumában, mérgesen felhívva arra a figyelmet, hogy az éhségsztrájk helyett a bírósághoz kell fordulni ilyen ügyekben. Sein válaszul tett némi pikírt megjegyzést az igazságszolgálgatás függetlenségéről, de készséggel beadta a keresetét a bíróságra. Mindezzel párhuzamosan a Központi Választási Bizottság (hírhedt) elnöke Csurov is felajánlotta, hogy hajlandó Seinnel leülni, megvizsgálni a felvételeket, de csak ha Sein abbahagyja az éhezést. Sein azonban nem fogadta el a feltételt és moszkvai utazását az egészségi állapotára hivatkozva lemondta.

Furcsa patthelyzet van kialakulóban. Egyfelől a Kreml bármit megtenne, hogy elkerülje Sein esetleges mártírrá válását és megállítsa az egyre híresebb helyi politikus népszerűségének növekedését. Ugyanakkor engedni Sein követeléseinek komoly presztízsveszteség lenne, ráadásul veszélyes precedenst teremthet. Másfelől kétséges, hogy milyenek Sein esélyei, hiszen a Kreml meghátrálásával aligha számolhat, ugyanakkor több hete tartó éhségsztrájkjával sokak szerint már így is túl messzire ment egészsége (és sokak szerint már élete) kockáztatásával és nem világos, hogyan jöhetne ki jól a helyzetből. A szituáció olyan, mintha a szereplők a gyáva nyúl játékot játszanák, két egymás irányába száguldó autóban ülve. Ha egyikük sem kapja el a kormányt mindketten meghalnak (illetve itt csak Sein, de minden bizonnyal ez lenne a legkellemetlenebb a Kreml számára is) amit mindketten szeretnének elkerülni, a kérdés csak az, melyik szereplő rántja el előbb a kormányt és vállalja a gyáva nyúl szerepét.