Oroszok

A tavalyi katasztrofális év volt a katasztrófák számára (mondhatnám, hogy gyorsan feléljem a 2013-as rossz szóvicc-kvótámat). Nem elég, hogy a maja világvége elmaradt, de egy másik katasztrófa is meghiúsulni látszik. Bár közhelyszámba megy, hogy az orosz népesség brutálisan fogy és csak évek kérdése, hogy a szibériai sztyeppéken teljesen átvegyék a kínaiak az uralmat, 2012-ben mégis nőtt az orosz lakosság száma. 790fővel.*

Persze hétszázkilencven fő az nem valami emberes növekedés, főleg nem egy 143 milliós országban. Ugyanakkor kár lenne lebecsülni a dolog jelentőségét. Oroszország újkori történelmének első olyan éve volt 2012, amikor a lakosság száma a bevándorlási trendeket figyelmen kívül hagyva is nőtt. Tavaly tehát 790-nel több orosz született, mint amennyi meghalt. Az összehasonlíthatóság érdekében érdemes megjegyezni, hogy Magyarországon ugyanebben a periódusban a természetes fogyás 31 767 fő volt.

Moszkvában hivatalosan több mint tizenegymillióan laknak. Becslések szerint az illegális bevándorlókkal együtt ez a szám ennek akár a másfélszerese is lehet. Ráadásul a vízfejű ország fővárosának komoly ipara is van. Tizenötmillió szomszéd és rengeteg gyár mellett nehéz egy meghitt helyszínt találni a kikapcsolódásra és bizony el kell viselni, ha egy óriási kémény néha eltakarja a napot. Ezt a témát boncolgatják Aleksandr Gronszkij képei, melyek harmadik helyet értek el a Daily Life-kategóriában az idei World Press Photo kiállításon.

Jekatyerinburg lakói megunták, hogy a város úthálózata romokban van, míg a politikusok csak ígérgetik a kátyúk eltüntetését. Úgy döntöttek, tesznek azért, hogy végre történjék is valami, és láss csodát, némi kreativitással és internetes felhajtással még a politikusokat is rá lehet venni, hogy tegyék a dolgukat.

A regionális online hírportál URA.RU munkatársai kiválasztottak három szimpatikus kátyút, három csak a száját jártató politikust (nem aprózták el, a kormányzóra, a polgármesterre és az alpolgármesterre esett a választásuk), és három nem teljesített ígéretet az útjavításokról. Ezután felkértek három helyi street art-ost, hogy rajzolják fel a politikusok karikatúráit potom hat-nyolc négyzetméteres méretben a kátyúk köré, ami alá biztos ami biztos, még odafújták a választási ígéret szövegét is. Az eredmény elég meggyőző lett.

Miközben elkezdődött az előválasztási hajrá,  és Putyin támogatókat gyűjt a kampányához, köztük a kultúra neves képviselői között, a szerkesztői babérokra törő divatcsászár, Karl Lagerfeld, beintett a hatalma kiterjesztésére és meghosszabbítására törő orosz (miniszter)elnöknek.

A divatberkekben csak Kaisernek (császárnak) nevezett Lagerfeld elvállalta a Metro International február 7-ei példányának szerkesztését, melynek „Karl szerint a világ” (The World According to Karl) lett a címe. Lagerfeld glóbusz-szemüvegben ábrázolja magát a címlapon, és ennek szellemében fejti ki nézeteit a világ nagyjairól, köztük Obamáról, a szír elnökről (akit egyenesen Mefisztónak nevez), a francia Sarkozy-ről, és a közelgő francia elnökválasztások egyhangúságáról is. Itt jelent meg egy karikatúra Putyinról is, akit szerényen, koronában ábrázol Putyin álma címmel. Putyinról azt gondolja, hogy "jól néz ki", hiszen "még nem lehet nagyon öreg".

Az orosz különkiadásban A Chanel kreatív igazgatója csúnyának nevezi az orosz férfiakat, ami alól vannak kivételek (például Naomi Campbell barátja), és ha orosz nő lenne, egyenesen leszbikussá válna. Ugyan az orosz nőket szépnek nevezi, sértődést keltett a férfi kommentelők körében, bár a nők szépek- férfiak csúnyák dichotómia bájos vihart kavart a különböző olvasói, és egyéb kellemes szórakoztatást nyújtó csevegő oldalakon. A Chanel egyébként hagyományosan jó viszonyt ápol Oroszországgal, aminek immáron történelme van. Maga Coco Chanel jó ismeretségben volt az orosz balett ikonjával Gyagilevvel, és Sztravinszkivel is.