A tavalyi katasztrofális év volt a katasztrófák számára (mondhatnám, hogy gyorsan feléljem a 2013-as rossz szóvicc-kvótámat). Nem elég, hogy a maja világvége elmaradt, de egy másik katasztrófa is meghiúsulni látszik. Bár közhelyszámba megy, hogy az orosz népesség brutálisan fogy és csak évek kérdése, hogy a szibériai sztyeppéken teljesen átvegyék a kínaiak az uralmat, 2012-ben mégis nőtt az orosz lakosság száma. 790fővel.* 

Persze hétszázkilencven fő az nem valami emberes növekedés, főleg nem egy 143 milliós országban. Ugyanakkor kár lenne lebecsülni a dolog jelentőségét. Oroszország újkori történelmének első olyan éve volt 2012, amikor a lakosság száma a bevándorlási  trendeket figyelmen kívül hagyva is nőtt. Tavaly tehát 790-nel több orosz született, mint amennyi meghalt. Az összehasonlíthatóság érdekében érdemes megjegyezni, hogy  Magyarországon ugyanebben a periódusban a természetes fogyás 31 767 fő volt. 

Ráadásul az orosz statisztikáknak szörnyű mélységekből kellett feltornázniuk magukat: 1994 és 2005 között évente (!) 7-900ezerrel csökkent az orosz lakosság száma. A ’90-es évek demográfiára gyakorolt negatív hatása megmutatkozott a teljes termékenységi arányszámban is, hiszen a késő-szovjet 1,89-es értékről 1999-re 1,16ra süllyedt a szülőképes korú nőkre számított hipotetikus gyerekszám. Emlékeztetőül: a népesség szintentartásához 2,1-es termékenységi rátára van szükség. 

A mostani népességnövekedés tehát annak a következménye, hogy az előző évek trendjéhez hasonlóan kicsit tovább csökkent a halálok száma (-2,4%) és kicsit tovább nőtt a születések száma (+6%). Ráadásul több másik statisztika is kedvező változásokat mutat. A termékenységi ráta 1,6 közelébe emelkedett, az abortuszok, öngyilkosságok és az alkohol-okozta halálesetek száma pedig csökkent. 

A népességkatasztrófa réme tehát tovatűnni látszik, de a szkeptikusok iparkodnak felhívni a figyelmet arra, hogy a stabil népesség-növekedés közel sem garantált. Elsősorban azt érdemes megjegyezni, hogy az elmúlt években pont a viszonylag népesebb, utolsó szovjet generáció érett szülővé. Ennek a generációnak a megöregedésével és a számottevően kisebb jelcini generációk idősödésével azonban elkerülhetetlenül csökkenni fog az éves születések száma, hacsak nem következik be drasztikus pozitív változás a termékenységi arányszámokban. 

2012-ben Oroszország bebizonyította, hogy van kiút a drasztikus népességfogyás ördögi köréből, ugyanakkor a ’90-es évek okozta sokkon túl is számos kihívás nehezkedik az orosz társadalomra, épp úgy, mint a fejlett nyugati társadalmak zömére. Az, hogy ez utóbbiakkal sikerül-e megbírkóznia Oroszországnak viszont, már a 2013-as és az azt követő évek nagy kérdése. 

* A tisztesség kedvéért valljuk be, a 790 fő a januártól szeptemberig tartó periódusra vonatkozik. Az egész évre vonatkozó demográfiai statisztikák – tudtommal – még nem publikusak.