Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Az igazi jampecek: moszkvai szubkultúra az ötvenes évekből

A háborúból hazatérő katonák lemezeket, filmeket, ruhákat is hoztak magukkal. Az évtizedes bezárkózottságban élő oroszok hirtelen szembesültek azzal, hogy milyen színes, izgalmas életet élnek Nyugaton: és tetszett nekik. A hidegháború kezdetével viszont az "amerikai" életmód újból nemkívánatos lett, és azok, akik a hivatalos és félhivatalos tiltások ellenére "rossz" zenét hallgattak, "rossz" táncokat táncoltak, "helytelenül" öltöztek, kemény retorziókra számíthattak.

De voltak olyan bátrak (?), őrültek (?), vagy csak egyszerűen kalandvágyó fiatalok, akik minden tiltás ellenére amerikai módra akartak élni. Persze a moszkvai 50-es években sajátos értelmet nyert az, hogy amerikai életmód. Egy hihetetlen szubkultúra alakult ki. Ráadásul idővel Moszva után Pétervárott is megjelentek a sztyiljagák, sőt, szinte minden nagyobb városban. A negyvenes évek végétől egészen a hatvanas évekig kisebb-nagyobb társaságokat alkotva élvezték az életet. Ami így elsőre nem hangzik túl erősnek, csak közben mindez a sztálini terror legsúlyosabb időszakában és a nem túl széles árukínálatáról híres Szovjetunió területén működött.

0 Tovább

Nem idén csapódott először meteorit Oroszországba!

Tudják, hogy a február 15-én Cseljabinszk felett becsapódott meteorit nem is az első Oroszországban!? Valószínűleg már nincs élő szemtanúja annak az eseménynek, amely a XX. század egyik legrejtélyesebb jelensége. Nyomait azonban mindörökre őrzik írott-, hang- és képi dokumentációk.

1 Tovább

Orosz útra születtek

Február 21 és 24 között zajlott a Moszkvában immáron másodszorra megrendezett nemzetközi terepjáró-kiállítás, ahol 45 cég képviseltette magát. Az orosz cégek fejlesztéseit elnézve többen is így nyilatkoztak: mindent megtesznek, csak hogy az utakat ne kelljen javítani. (Főleg az olyanokat, amikről korábbi posztukban is olvashattak.)

A teljesség igénye nélkül nézzük hát a mindenütt eljáró orosz csodák közül néhányat:

Hernyótalpas Niva

0 Tovább

Út a pokolba

Az A-360-as jelzésű (korábban M-56) Lénának is nevezett 1235 km-es szövetségi autóutat, ami a Nyever folyótól egészen Jakutszkig vezet, 2006-ban a világ egyik legveszélyesebb útjává nyilvánították.

Enyhe sár

0 Tovább

Az öt legnehezebben megközelíthető orosz turista-látványosság

Egy hülye is megtalálja Moszkvában járva a Vörös teret (szegény Venyicska az egyetlen kivétel). Szentpétervárban barangolva képtelenség nem beleütközni előbb-utóbb az Ermitázsba. De Oroszország nem minden turista-látványosságát lehet ilyen könnyen megtalálni. Posztunkban olyan nevezetességekről írunk, amiknek már a közelébe kerülni is igazi kihívás.


Őskori tenger

Mindössze egy 30 négyzetkilométernyi tó maradt a tajgán a mai Komi Köztársaság helyén elterülő egykori őstengerből. A tó partján számtalan értékes régészeti lelet került elő, és a táj páratlan szépségével is vonzza a turistákat. Megközelítése viszonylag egyszerű, hiszen a Moszkva-Vorkuta vasútvonalon található Szindor állomástól külön keskenynyomtávú vasútvonal vezet a tó szomszédságában található M-222-es javító munkatáborhoz. Bár a tábort nemrégiben bezárták, az elítéltek által épített vasútvonalat a mai napig a Szövetségi Büntetésvégrehajtási Szolgálat tartja ellenőrzése alatt.


Pugacsov barlangja

Jemeljan Pugacsov a 18. század legnagyobb parasztfelkelését vezette II. Katalin cárnő ellen. Mivel a cári seregeket éppen lekötötte az orosz-török háború, Pugacsovék leveréséhez két évre volt szükség. Pugacsov végül a vérpadon végezte, de a két év alatt összerabolt kincseinek nem akadtak nyomára. Ezek a legenda szerint az Aj folyó partján található barlangokban lettek elrejtve. Cseljabinszkban járva üljünk fel az 517-es marsrutkára, Szatka városában szálljunk át a helyi buszra és utazzunk Ajlino falucskáig. A barlangig innen már el is tudunk sétálni, és nincs más dolgunk, mint leereszkedni a húszméteres közel függőleges járaton. Az ideálisnak nem nevezhető körülmények ellenére, a barlang még az 1920-as években is lakott volt.


A csecsen Holtak városa

Coj-pede csecsenül azt jelenti Istenek falva, a helyet mégis inkább a Holtak városának nevezik. Nehezen megközelíthető folyóparti szirten elhelyezkedő ősi temetkezési helyen több, mint negyven kripta található, a legrégebbiek a 14. századból származnak. Groznijból marsrutkán utazzunk Irum-Kaliba, majd induljunk el gyalog Coj-pede irányába és reménykedjünk, hogy felvesz egy épp arra utazó helyi lakos. Fontos, hogy ne felejtsünk el látogatási engedélyt kérni az FSZB-től, hiszen a temetkezési hely a grúz-orosz határzónában fekszik.


Türkiz tó

Az 1500 méteres magasságban található Tajmenyje-tó az Altáj egyik legszebb természeti jelensége. A tavat két folyó is táplálja, melyeknek gleccserekből származó vize különös türkiz-színű csillogást kölcsönöznek a tó vizének. Bár a tó 100km-es körzetében nincs lakott település, rendszeresen szerveznek ide túrákat. Mindössze öt-hat nap, lóháton és gyalog.


A legészakibb ortodox kolostor

A Kozsozerszkij Megvilágosodás Férfikolostora még ebből a listából is kilóg, hiszen a sarkkörön túl elhelyezkedő kolostor lakói a mai napig áram nélkül élik mindennapjaikat. Ennek ellenére a kolostort rendszeresen meglátogatják zarándokok, akik közül sokan a helyszínen élik le életük hátralevő részét. Az Arhangelszki Régió Onega városából vonatozzunk el Nimegába. Innen még kb 110 kilométer van előttünk, úgyhogy iparkodjunk kifogni egy favágó-teherautót, ami elvisz minket az erdei ösvény elejére. A maradék 30km-t gyalog tegyük meg, majd tó partjára érve rakjunk egy nagy tüzet és reménykedjünk, hogy a túlpartról ezt meglátva küldenek értünk egy csónakot.

*

A poszt a Russia Beyond the Headlines cikke alapján született.

Ha tetszett a poszt, csatlakozz hozzánk a Facebookon

0 Tovább
«
12

Oroszok

blogavatar

Oroszország, nagy ország. És milyen izgalmas! Levél: azoroszok [kukac] gmail.com

Utolsó kommentek