Miért nem tört be az orosz microchip a világpiacra? Mert nem fért ki a gyárkapun! – szól a vicc és lássuk be, az orosz monumentalizmusnak tényleg nagy hagyományai vannak. Ebben a szellemben választott magának orosz szuvenírt olvasónk és Facebook-csoportunk aktív tagja, Szőke Ferenc, aki egy egypudos girjával tért haza Pétervárról.

Hallottál már őrültebb szuvenírről? Nálatok is van egy jellegzetes szovjet/orosz tárgy otthon? Írd meg nekünk a történetét levélben, hogy te lehessél a jövő heti vendégszerző.

________________________________________________________

Aki járt már külföldön, az tudja, hogy szokás hozni valami kis emléktárgyat, egy kis ízelítőt az itthon maradtaknak. Én idén is Szentpéterváron nyaraltam, és mivel már annyi minden van itthon "otthonról", ezért megleptem magam modern korunk legnagyobb őrületével, egy hőn állított girjával. Ez egy egyszerű, anno takarmány mérésére szolgáló, manapság pedig a fitnesz-bolondok, és harcművészek kiegészítő sporteszközeként teret hódító egy pudos (16kg!) súly.

Hogy jutott ilyen eszembe? Először is egy ideje terveztem egy saját kettlebell vásárlását, másrészről szeretek dolgokat a saját hazájából megszerezni, harmadszor pedig, fele annyiba sem került, mint amennyiért itthon megkapod. A negyedik - és még büszke is vagyok erre -, hogy nem sok ilyen bolondot találsz, aki képes Oroszországból hozni magának girját.

Bevallom a szervezés, hogy hazahozzam, izgalmas, és mulatságos is volt egyben. A repülőtérre többször is telefonáltunk, bejelentettük, nem értették, meglepődtek, kellettek:
– pontos adatok a girjáról (súly, magasság, szélesség, átmérő)
– adatok a táskáról amiben viszem (szín, magasság, hossz, szélesség)
– indulás dátuma, járatszám, név, stb.

Persze néha én sem bírtam már kellő komolysággal kezelni a dolgot, és kibújt belőlem a kisördög:
– Visz bármilyen szuvenírt Oroszországból?
– Egy girján kívül semmit.

Hazafelé jövet Pulkovo 1-ről indult a gép, az első kapunál szolgálatot teljesítő fiatalember egyáltalán nem lepődött meg a csomagom láttán, talán még jót is beszélgettünk volna a girjámról, ha nem kígyózott volna mögöttünk a sor. A becsekkolás viszont már izgalmasabb volt, a pult mögött álló hölgy csodálkozott - és persze a bejelentés ellenére sem tudott róla - , én meg imádkoztam, hogy ne szakadjon le a futószalagra mire a csomagokat kell rakni, és hallgattam ahogy minden fordulóban hatalmasat csattan. Bevallom picit izgultam, és epekedve vártam, hogy végre megjelenjen a táskám a szalagon a bécsi repülőtéren, de megérkezett, köszöni jól van, és azóta boldogan élünk, immáron együtt.

_________________________________________________________


Oroszország túl közel van és túl nagy ahhoz (a történelmi viszontagságokról nem is beszélve), hogy ne legyen minden házban pár olyan Oroszországból vagy a Szovjetunióból származó tárgy, amihez fontos, érdekes emlékek ne fűződnének. Lehet az a legkülönlegesebb vagy a legközhelyesebb szuvenír, egészen hétköznapi használati tárgy vagy éppen egy jó ebéd: a lényeg, hogy lehessen róluk mesélni. Új rovatunkkal az a célunk, hogy minél több ilyen tárgyról írjunk, minél több ilyen emléket osszunk meg egymással. Ha van olyan tárgyad amiről szívesen írnál, emléked, amit szívesen osztanál meg a blog olvasóival, írj nekünk az azoroszok@gmail.com címre. A jövőben rendszeresen szeretnénk szemezgetni a ti leveleitekből.