Sztálin és a zene kategóriában sokaknak bizonyára csak a Sztálin-orgona, vagyis a katyusa ugrik be. Sztálin egyik kedvenc dala azonban, amit a mai napig „Sztálin dala”-ként tartanak számon egy népszerű grúz dal: Szulikó. A Szulikó grúz női és férfi név egyaránt, jelentése: lélek. A dal szövegének szerzője Akakij Cereteli (a modern grúz irodalom megteremtője), a dallamé pedig Varenyka Cereteli, a keletkezés időpontának 1895-ös évet szokás megjelölni. Visszaemlékezések szerint egy üveg jó grúz bor mellett gyakran dúdolgatta magában is a „vezér”, ha éppen nem valaki húzatta neki.

A Vörös Hadsereg Kórusának előadásában



Fájó szívem majd meghasad,
nem találom sírhantodat.
[: Űzött, hajtott búm, bánatom.
Felelj, hol vagy szép Szulikóm? :]

Erdők mélyén, vén fák alatt,
piros rózsaszál most fakad.
[: Mint a rózsa hűs hajnalon,
Úgy virultál szép Szulikóm. :]

Sűrű lombok közt fenn a fán
rejtőzött egy szép kismadár.
[: Kis madárka lágy hangodon
Mondd meg, hol van szép Szulikóm? :]

Rám borult az éj csendje már,
megszólalt a szép kismadár.
[: Csengő hangja szállt, úgy dalolt,
mintha mondaná, én vagyok. :]

Magyarul