Oroszok

Három fotós munkáit mutatom meg, akikben az a közös, hogy imádják az orosz telet fotózni.

Közülük az első Igor Spilenok, aki annak szentelte az életét, hogy az orosz természet szépségének lényegét megragadja. A brjanszki erdőben lakik. Az erdő jelentősége közismert: a honvédő háború idején a partizánok búvóhelyéül szolgáló terület több háborús emlékehelynek ad teret, de a természeti értékeit sokáig semmibe vették. Spilenok áldozatos munkája kellett ahhoz, hogy mára az erdő mintegy ötöde természetvédelmi terület legyen. Győztes csatája után élete második felében be akarta utazni egész Oroszországot, de a kamcsatkai Kronockij Nemzeti Parknál leragadt, évek óta az ottani medvéket, rókákat és egyéb élőlényeket fotózza.

A tajga házigazdája a barna medve. Sok szibériai és (nem csak) orosz mese hőse, "kedves cammogó barátunk". Ezen a nyáron a Bajkál ÉNY-i partján lehetőségem adódott (bár viszonylag csekély), hogy állatkerten kívül is találkozzak vele. Kaptam is egy gyorstalpalót, hogy érdemes viselkedni ilyen alkalmakkor.

Ezt ne!

A tudósok szerint a medve "természete szerint nem életveszélyes", általában az ember teremt magának kilátástalan helyzetet. Ha a statisztikákat nézzük, a Bajkál környéki medve kiváltképp agresszív, az emberek megtámadásában a legmagasabb mutatókkal dicsekedhet. Ez persze nem tartott vissza minket, hogy az erdő sűrűjébe menjünk: nem mindennap járhatunk ilyen vadregényes tájakon.