A tajga házigazdája a barna medve. Sok szibériai és (nem csak) orosz mese hőse, „kedves cammogó barátunk”. Ezen a nyáron a Bajkál ÉNY-i partján lehetőségem adódott (bár viszonylag csekély), hogy állatkerten kívül is találkozzak vele. Kaptam is egy gyorstalpalót, hogy érdemes viselkedni ilyen alkalmakkor.

Ezt ne!

A tudósok szerint a medve „természete szerint nem életveszélyes”, általában az ember teremt magának kilátástalan helyzetet. Ha a statisztikákat nézzük, a Bajkál környéki medve kiváltképp agresszív, az emberek megtámadásában a legmagasabb mutatókkal dicsekedhet. Ez persze nem tartott vissza minket, hogy az erdő sűrűjébe menjünk: nem mindennap járhatunk ilyen vadregényes tájakon.

A következő útravalót kaptuk: kirándulásunk alatt lehetőleg hangosan beszélgessünk, néha tapsoljunk, a medve így időben értesül jelenlétünkről, s odébb áll. A széttúrt hangyabolyok és kifordult kövek a medve biztos nyomait jelentik, ilyet látván, hátra arc! Ha hallanánk egy furcsa morgó-prüszkölő hangot, jobb odébbállni: ez egyértelmű jelzés, hogy ne merészkedjünk tovább. Amennyiben hirtelen szembetalálkozunk a vaddal, már nem érdemes elfutni, úgyis utolér. (Ha aranyos kismedvékbe botlunk, akkor még érdemes eliszkolni, amilyen gyorsan csak lehet, mielőtt a mama is előkerül.) Bár közellátó, szaglása kiváló, és akár 5 méteres (!) ugrásokkal is a nyomunkba eredhet. Ha nem mozgunk, (legtöbbször) elveszti érdeklődését a préda iránt (hacsak nem éhes). Viszont ha bömbölni kezd, fülét lesunyja és helyben ugrál, akkor lelkiekben készülhetünk a támadásra. Máshogy nem is igen lehet, hisz ekkorra már hű ebünk is a hetedik határban járhat.

Medvecsalád. A legveszélyesebb helyzet.

A tapasztalt vadászok és a tuvai/burját/jakut lakosok tanácsa szerint igen hatásos, ha határozottan szembenézünk az előttünk tornyosuló (akár fél tonnás!) veszéllyel, magabiztosan, de mégis tisztelettel felszólítjuk a távozásra. Ez persze némi lélekjelenlétet követel. Az sem baj, ha esetleg egy botot tartunk magunknál, de semmiképp nem érdemes hadonászni vele. Hacsak nem ég, vagy füstöl, ugyanis ettől nagyon tart a medve.

A Bajkál környékén több olyan természetvédelmi terület is van, ahol a medve a hétköznapok része, főleg tavasszal és kora nyáron. Ekkor a vadászok kihelyezik a figyelmeztető táblákat: „A sátorozás a medvékkel való találkozás magas valószínűsége miatt tavasszal a kavicsos parton nem ajánlott!” Mindezek ellenére gyakran történnek balesetek. Ilyen helyen járva fogadjuk meg a legalapvetőbb tanácsokat, s egy jó képért inkább ne kockáztassunk.