Oroszok

Az utolsó nyáron, amikor még iskolás voltam, vagyis életem utolsó szünidejében, július végén egy szinte teljesen lakatlan helyen jártam a barátaimmal. Valamilyen messzi rokonomnak volt háza falun és én néhány fiúval ott nyaraltam nála, abban a folyóparti faluban. Fiatalok voltunk és vidámak. Én voltam a legfiatalabb a társaságban. Elkötöttünk két motorcsónakot és lejjebb ereszkedtünk a vízen. "Olyan helyre megyünk - fordult felém az egyik fiú, akihez fogalmam sincs milyen fokú rokoni szál fűzött -, ahol gatya nélkül lehet fürödni. Ahol nem jár senki. Teljesen érintetlen hely."

Az elmúlt napokban beteg voltam, és ilyenkor az embert szinte más nem is érdekli, mint az, hogy minél hamarabb meggyógyuljon… Eszembe jutott Jevgenyij Griskovec magyarul még meg nem jelent írása a betegségről:

Egy közhely: nem vagyunk egyformák. De igaz! Még egy: a korral előrébb haladva egyre nehezebb felkelteni az ember érdeklődését. Legalábbis rám ez is igaz. Éppen ezért, ha ez mégis megtörténik velem, az meghat, átjár, feltölt és boldoggá tesz. Na és mert, bár mind mások vagyunk, de a közhelyek mégis többnyire mindenkire érvényesek (feszülő ellentét), gondolom, hogy nemcsak nekem okoz nehézséget valami ütős, új értékre találni a kulturális kínálatból. Rengeteg orosz kortárs író van, de honnan tudhatnám, hogy melyik fog felrázni, magával ragadni, elvarázsolni… Hogy biztosra menjünk, javasolom, válasszuk a fiatal szibériai bölcsész-író-előadóművész-dramaturg-pantomimost, Jevgenyij Griskovecet.