Oroszok

Jóna Zoltán a Cin-Ke filmklub szerkesztőjének vendégposztja és programajánlója. Alekszej Balabanovról és a Brat filmekről bővebben itt és itt olvashattok:

"Kedves filmbarátok, a poszt-szovjet Oroszország iránt érdeklődők, illetve Danyila Bagrov előző, pityeri kalandjait már megismert mozirajongók!

Az előző Brat frenetikus sikerének köszönhetően a folytatás sem váratott magára, és sokkal komolyabb - 1,5 M $-os - büdzséből elkészült a Fivér 2. része. Az első rész rendezője, Alekszej Balabanov hallgatott a jó tanácsra, és a nyertes csapaton nem változtatott. De nemcsak ő - az azóta egyenruhát húzott tar testvér is hallgat(ott) - az anyai szájból elhangzó - tanácsra. A Bagrov család agilis tagjai - Danyila mellett bátyját, Viktort sem kell nélkülöznünk - most Moszkva, s azt követően az Újvilág felé fordítják lépteik s lőfegyvereik irányzékát. A már bevált szakmai profiljukat jó mesterember módjára megőrzik, s a maguk sajátságos módján rosszal tesznek jót.

Jóna Zoltán a Cin-Ke filmklub szerkesztőjének vendégposztja és programajánlója:

Ez a film moll hangnemre van hangszerelve. Csendes, látszólag eseménytelen, de kétség kívül szórakoztató.

A 80-as években Nyikita Mihalkov filmjei milyen népszerűségnek örvendtek itthon: Etűdök gépzongorára, A Szerelem rabja, Öt este, Tanúk nélkül, Oblomo. Ugyan minden hasonlat sántít, de én megkockáztatom- ez a film a zseniális Oblomov száz évvel későbbi ellenpárja, egyfajta "proletár Oblomov". Nem nemesek, de tesze-toszák, a meglévő kis világukból még kikacsintani sem akaró, tipikus kallódó emberek. A díszletek a szétbomló Szovjetunió perifériájáról vannak összeválogatva. Lágy pasztellszínekkel festett darabot fogunk látni, olyan figurákkal, akik bárhol a szomszédunkban feltűnhetnek. Tetten érhető az arisztotelészi hármas, 24 (pontosabban kevesebb, mint 12) óra alatt, ugyanazon szereplőkkel, ugyanazon a helyen esnek meg a történések.

1930-ban Tádzsikisztánban a fiatal Igor Moiszejev tiszteletére előadtak egy helyi táncot, ami olyan nagy hatással volt a moszkvai Bolsoj Tyeatr fiatal balett-művészére, hogy rögtön eldöntötte a néptáncoknak szenteli életét. Pár évre rá megalapította társulatát a "Szovjetunió Néptáncegyüttesét" amely gyorsan világhírnévre tett szert, a Szovjetunió névjegykártyájává válva, amely "formájában nemzetközi, de tartalmában szovjet". A most 75 éves társulat a hétvégén Budapesten lép fel.

Szögezzük le gyorsan, a társulat már rég nem szovjet a tartalmában, ha egyáltalán valaha az volt. A nemzetköziség mellett ma leginkább a profizmus dominál, ami érthető, hiszen Moiszejev nem csak egy társulatot alapított, de az utánpótlásról is gondoskodott. Ez egyébként komoly bölcsességre és tanúbizonyságra utal, hiszen a 101 éves kort megélő 2007-ben elhunyt Moiszejev idős koráig aktív maradt a társulatban, jó pár generáció táncos átment a keze alatt. A különleges képzésnek köszönhetően a táncosok kőkemény tánc, balett, akrobatika és elméleti alapokkal érkeznek a társulatba.

Gyönyörű színes-szagos mesekötet, ám a lányom vonakodott tőle, mert kevesellte benne a képeket, sokáig kóstolgattuk, mire felfedezett benne egy-két érdekes mesével kecsegetető illusztrációt a rókával, a símogatnivaló-fejű csukával és a színesre pingált ruhájú Jemeljával lila usánkában, csinos piros kiscsizmában.

Pihepuha lovacskák, csókolni való békák, zokniszínes kigyók, csámpáslábú varjak, és nagy mackótalpak hívogatnak olvasásra (illusztráció Kun Fruzsina). Szeretjük ugyan a hetvenes-nyolcvanas évek nagyklasszikus mesekönyveit, és az eredeti orosz mesekönyveink folklórra hajazó, időnként giccsbe-forduló, de szemléletesen bemutató képeit, ahol a lányok kendőben vannak, a cárevna pártában, érezzük a hó símogató hidegét, a jégkisasszony didergető jegességét, és elmélázunk Ivánuska krumpliorrán, pirospozsgás képén. A kortárs könyvillusztrációs technikák szellemisége sem áll messze tőlünk, ezek sorába illeszkedik ez a kötet, frissen, kedvesen mesélő képekkel, a kapaszkodókat jelentő folkorizáló toposzokkal szakítva, felszabadítva az olvasót a kötelező népies(kedő) pályáról.

A kötet valóban az orosz népmesék színe-javát tartalammazza (Gyönyörűséges Vaszilisza, a Tűzmadár), s bár a válogatást összeállító Boldizsár Ildikó szerint "az orosz mesehősök azt tanítják, hogy legyen bármilyen nehéz is az ellőttük lévő akadály, érdemes megküzdeniük a boldogságért", nekem szívem csücske azok a mesék is, amik a lustaságról, a bolondfiú ravaszságáról, a kevélységről, vagy éppen a kapzsiságról szólnak. A mesék egész világokat tárnak elénk, az univerzalitáson túl, sok árnyalatot megismerhetünk az ú.n., ha van ilyen, 'orosz lélekről'. Ezek a mesék rendszerbe fonódnak, sok szálon szövik össze a világegyetem igazságait az orosz mindenkori valóságon leképezve. Egyén és hatalom, bátorság és vakmerőség, a földi javak hiábavalósága, és a nélkülözés szülte összefogás, a hűség és gyanakvás együtt érvényesek.