Gyönyörű színes-szagos mesekötet, ám a lányom vonakodott tőle, mert kevesellte benne a képeket, sokáig kóstolgattuk, mire felfedezett benne egy-két érdekes mesével kecsegetető illusztrációt a rókával, a símogatnivaló-fejű csukával és a színesre pingált ruhájú Jemeljával lila usánkában, csinos piros kiscsizmában.

Pihepuha lovacskák, csókolni való békák, zokniszínes kigyók, csámpáslábú varjak, és nagy mackótalpak hívogatnak olvasásra (illusztráció Kun Fruzsina). Szeretjük ugyan a hetvenes-nyolcvanas évek nagyklasszikus mesekönyveit, és az eredeti orosz mesekönyveink folklórra hajazó, időnként giccsbe-forduló, de szemléletesen bemutató képeit, ahol a lányok kendőben vannak, a cárevna pártában, érezzük a hó símogató hidegét, a jégkisasszony didergető jegességét, és elmélázunk Ivánuska krumpliorrán, pirospozsgás képén. A  kortárs könyvillusztrációs technikák szellemisége sem áll messze tőlünk, ezek sorába illeszkedik ez a kötet, frissen, kedvesen mesélő képekkel, a kapaszkodókat jelentő folkorizáló toposzokkal szakítva, felszabadítva az olvasót a kötelező népies(kedő) pályáról.

A kötet valóban az orosz népmesék színe-javát tartalammazza (Gyönyörűséges Vaszilisza, a Tűzmadár), s bár a válogatást összeállító Boldizsár Ildikó szerint „az orosz mesehősök azt tanítják, hogy legyen bármilyen nehéz is az ellőttük lévő akadály, érdemes megküzdeniük a boldogságért”, nekem szívem csücske azok a mesék is, amik a lustaságról, a bolondfiú ravaszságáról, a kevélységről, vagy éppen a kapzsiságról szólnak. A mesék egész világokat tárnak elénk, az univerzalitáson túl, sok árnyalatot megismerhetünk az ú.n., ha van ilyen, ’orosz lélekről’.  Ezek a mesék rendszerbe fonódnak, sok szálon szövik össze a világegyetem igazságait az orosz mindenkori valóságon leképezve. Egyén és hatalom, bátorság és vakmerőség, a földi javak hiábavalósága, és a nélkülözés szülte összefogás, a hűség és gyanakvás együtt érvényesek.

A videón a Csuka parancsára 1938-ból.

Kedvencem a (címadó mese) kályhán csücsülő Jemelja, aki a csuka hatalmával felruházva, nem áll be udvari bolondnak a cárhoz, hiszen az nem elég szórakoztató, s a testvérei által hozott szépruháktól (szerepruháktól) is megszabadul, mert egyszerűen, a kályha melegében csücsülve, scsít kanalazva szép az élet, bábuskája oldalán. A legkisebb másképp csinálja, mint a javakat megszerző két nagyobb testvér.

Az is kiderül, miért félnek az erdei állatok a macskától, egy egyszerű kultúraközi félreértés, nem értik egymás nyelvét, gesztusait, a macskához férjhez ment róka pedig ügyesen szövi a szálakat, s félelmetesnek harangozza be a messzi szibériai férjet, akit csak ajándékokkal lehet megnyerni.

A műfordítások, bár különböző korokat jeleznek, érzékenyen ültetik át magyarra azt az egyszerre bölcs és kedves nyelvet, amin a mesélők elröpítik a hallgatókat az erdőbe, az oroszföld határain túlra. Sokan emlékezhetnek még tanulmányaikból A répára, a Tyerem tyeremokra (A vityilló), és a többi játszi-kedves mesére, amelyeket a nagy klasszisok, Rab Zsuzsa, Áprily Lajos brilliáns megoldással őrizve meg az eredeti játékosságát ültetett át magyarra. Molnár Anikó bátran nevezi Baba Jagának a vasorrú bábát/ boszorkányt, hiszen (meg)tudjuk, Oroszhonban Baba Jaga él, a medvét Miskának becézik, de nem fukarkodik a beszélő nevekkel, Piperkőc Jegoruska, Csámpás Misa, Pirulós Iváskó, Nyulkó sem. Macska Macskájevics, Ugat Ugatovics is hozza a figurát (Rákos Katalin), hiszen tisztes orosz szereplőkről légyen szó. A Világszép Jelena, bevallom, nekem kicsit fáj (Ébert Ina), de talán csak a J miatt, amit nem tudok a magyar átírási szabályoknak megbocsájtani.

Aki kedvet kapott az orosz népmesékehez a fenti képeken ajánlom A csuka parancsát diafilmen, és Sztankay István és Ruttkai Éva mesemondásában.

A könyvet itt olcsóbban lehet megvenni.