„Boldogan maradtam volna Kijevben – dühöngött egy aszott, vén domovoj … - de az az átkozott Szvetlána Tyihonovna ismerte a régi rituálét. Legjobb fekete, apró sarkú, fűzős cipőjében kiment a tökföldre, kirakott egy nagy, kerek sajtot, és azt kiabálta: „Domovoj apó! Ne maradj itt, hanem gyere a családdal!” A vén kurva.”

Mondja ezt egy vén házi szellem, és ha azt hittük, hogy a házi szellemek nem káromkodnak, vagy hogy a dicsőséges októberi forradalom a mesék szereplőinek életére nincs hatással, sok meglepetést tartogat még számunkra Catherynne M. Valente Marija Morevna és a Halhatatlan című könyve. 

Valente nem orosz író, (igaz vannak oroszok is a felmenői között), így hát felmerülhet a kérdés, mit is keres regénye ennek a blognak a lapjain. A Marija Morevna azonban a legoroszabb könyv, amit egy jó ideje olvastam. A kissé félelmetes külsejű írónő ambiciózus célja nem kevesebb volt, mint hogy megismertesse az orosz folklór világát a külföldi olvasókkal. Teszi ezt úgy, hogy a regény egyszerre orosz népmese, történelmi kalandregény és kortárs dráma.

Mese, hiszen szereplői egytől-egyig az orosz folklórból bukkannak elő. A címszereplő Marija Morevna mesebeli királylány, férje,  halhatatlan Koscsej pedig az Élet Cárja, de felbukkan a szövegben Baba Jaga, egy Tűzmadár és pár ruszalka is. Ugyanakkor történelmi regény is, hiszen a történet egyik szála Szentpéterváron játszódik, ahol nyomon követhetjük, hogyan lesz a városból előbb Pétervár, majd Leningrád, a Gorohov utcából Dzerzsinszkij utca és szinte saját bőrünkön tapasztalhatjuk meg a blokád szörnyűségeit. Mindemellett a Marija Morevna sem nem népieschkedő, sem nem historikus, hiszen Valente képes ezeket a szálakat egy ízig-vérig kortárs szövegbe beleszőni. A szereplők nem magatehetetlen, vagy tudatlan bábukként haladnak a vég felé, hanem gyakran reflektálnak különös helyzetükre a mese, a történelem és a valóság határán. 

„A csjortok nem mentenek meg senkit. Ha romlott halat eszel, megbetegszel. Ha hűtlen cafka vagy, a gyárban kötsz ki. Így diktálja a józan ész. Különben is természetes, hogy az emberek nyomorúságosan érzik magukat, mint ahogy az is, hogy egy manó ezt a nyomort élvezi. Mint rendszer, bármulatosan jól működik". 

A regénynek számos erénye van. Izgalmas, ahogy a mesehősök modern köntösbe bújnak, a csirkelábakon futó fekete autón közlekedő Baba Jaga, a pártaktivistává váló madár alakban érkező királyfi, a kemence mögött összeülő, egymást szigorúan elvtársnak szólító domovoj-komityet. De nem csak a történetében, hanem a formájában és nyelvezetében is magával ragadó Marija Morevna meséje. Szinte minden oldalra jut valami beszólás amitől az ember felröhög, egy rejtett történelmi vagy népmesei utalás (oroszul tudók előnyben), egy a mesék ismétlődő szerkezetét idéző motívum, amitől igazi élménnyé válik az olvasás. 

Dícséret illeti a fordítót, Kleinheincz Csillát aki nagyszerűen megbírkózott az angol szöveg és az orosz kifejezések magyarra átültetésével, illetve az Ad Astra Kiadót, amiért mind gyönyörű, keménykötéses papír, mind igényes és bagóért beszerezhető e-könyv formában kiadta a regényt. 

A Marija Morevna és a Hallhatatlan nagyszerű könyv. Ajánlom a fantasztikus irodalom kedvelőinek, az orosz folklór iránt érdeklődőnek és mindenkinek aki szereti.