Oroszok

Többször rangsoroltam már magamban a szakmákat nehézségük szerint. Általában költözés közben merült ez fel, mert ilyenkor mindig megállapítottam, hogy a világon a második legnehezebb munka valószínűleg a költöztetés. Fiatalemberek emeleteket rohangásznak le-fel zongorával, barokk franciaággyal, vagy éppen egy fatörzzsel a hátukon…. nem semmi. De! Őszintén, mindig meghagytam az első helyet egy másik szakmának, aminek képviselőivel soha életemben nem találkoztam és bányát sem láttam még saját szemmel, mégis úgy gondolom, hogy az első legnehezebb foglalkozás a világon a bányászé.

No, nem a szén-, és ércbányászatról van szó, hanem arról a kellemes párás helyről, ahol az ember teste-lelke megtisztul és megmelegszik a fagyos Oroszföldön. Az alábbi fotót Gerd Ludwig készítette a Moscow never sleeps sorozatból (kép innen a sorozat itt és itt):

Az orosz bánya sajátos hagyományokkal rendelkezik, és külön iskolát képvisel. Nem mindegy, hogyan használjuk a vényiket, azaz a venyigéből, gallyakból készült seprűt, amivel egymást, illetve magukat paskolgatják a fürdőben gőzőlgő testek. Nem mindegy az sem, hogy miből is készül az a seprűcske, az eukaliptusz léguti megbetegedésekre jó, a juhar salaktalanító, gyógyító hatású, a nyárfa pedig vízelethajtó. A bánya arra is jó, hogy ha a fűtés, vagy melegvíz ellátás akadozik, akkor a meleg fürdőbe ellátogatva az ember szépen, alaposan tetőtől talpig lesuvickolhatja magáról a rárakódott, ráfagyott bőrfeletti (ruhaalatti) fölös rétegeket. Vannak bányák, ahol nők, férfiak külön-külön helységben, anyaszült meztelenül mosakodnak, hajat mosnak a hatalmas lavorokban a jól felfűtött teremben. Még most is érzem a gőzölgő szappan illatot.