Oroszok

És ha már végképp kifogytunk a témákból, vagy annyira nem ismerjük azt a társaságot, amibe belecsöppentünk, hogy még vicceket sem merünk nekik mesélni, ha nincsen közös élményünk - segít a dal. Ha mindez Oroszországban történik meg velünk, akkor íme a közös dalkészlet egyik legfőbb vonulata: a rajzfilmdalok. Ezeket nullától százéves korig, nemtől, nemzetiségtől, vallástól függetlenül mindenki tudja, ismeri, énekli, a szövegeket is alig-alig tévesztik.

7. Brémai muzsikusok dala "Ничего на свете лучше нету" (Nincs a világon jobb)

1969-ben megjelent a Grimm-testvérek ismert meséjéből készült szovjet rajzfilm, és ahogyan szokás volt, a rajzfilm zenéjét kiadták lemezen. És csak ekkor esett le a tantusz (a 15 kopejkás) - a lemezt 2 év alatt 28 millióan vették meg. Ugyanis a szerzők ebbe a mesébe szelidített változatban, de azért jól látható és hallható módon rockandrollt csempésztek. Az a jeje a szamártól a szovjet beatzene születésének a hangja. A hivatalos kritika elmarasztaló volt, egy komolyzenész egészen odáig ment, hogy a rajzfilm zenéjét "gyerekeknek szánt marihuaná"-nak nevezze. Aztán 1973-ban szóltak a rendező Inessza Kovaljovszkajának és a zeneszerző Gennagyij Gladkovnak, hogy jöhet a folytatás.

Szeptember 7-én 200 éves a borogyinói csata, a napóleoni és a tizenkilencedik századi háborúk egyik legvéresebb ütközete. Az évforduló meglehetősen jó alkalom arra, hogy az orosz patriotizmus kedvére tobzódjon, lesz élő egyenes adásban közvetített csatarekonstrukció, korhű jelmezben vonulás, történészek minden apró részletre kitérő előadásözöne, Lermontov-szavalás, Tolsztoj-felolvasás, Háború és béke filmmaraton, Kutuzov-hasonmás verseny, és vélhetőleg őfelsége Nyikita Mihalkov sem fog tétlenkedni, ahogy az ilyenkor elvárható. Természetesen a blogunk is készül majd a jeles napon meglepetéssel.

Az ünnepségsorozat nyitányaként - nahát, nahát - egy nyitányról írok.

Az amerikai filmgyártás elég hamar rászokott a nagy orosz klasszikusokra, mert az (új)romantikus zene bizonyult a legjobb hangulati aláfestőnek. Ha éppen nem volt pénz új kísérő zene megírására, akkor elővették a meglevőket: Vad és félelmetes éjszaka? - Jöjjön Muszorgszkij. Szerelmes andalgás? - Hallgassunk egy kis Prokofjevet. Karácsonyi hangulatra vágyunk? - Vegyük elő a jó öreg Csajkovszkijt. Hiányzik a szenvedély? - Pótoljuk Rahmanyinovval. Meglepő módon az utóbbi 10-20 évben is így megy, annyi különbséggel, hogy kevésbé ismert zenéket kell keresni a nagy oroszoktól, a már rongyosra hallgatott és használt Diótörő meg a Kiállítás képei helyett. És amilyen beszűkült a látásunk-hallásunk, ezekből az amerikai filmekből fedezzük fel azt, hogy milyen kincseket rejtenek még az orosz zenetárak.

A legjobb példa erre Dmitrij Sosztakovics 1. szvit varieté-zenekarra, 7. tétel, az ún. 2. keringő.