Az amerikai filmgyártás elég hamar rászokott a nagy orosz klasszikusokra, mert az (új)romantikus zene bizonyult a legjobb hangulati aláfestőnek. Ha éppen nem volt pénz új kísérő zene megírására, akkor elővették a meglevőket: Vad és félelmetes éjszaka? - Jöjjön Muszorgszkij. Szerelmes andalgás? - Hallgassunk egy kis Prokofjevet. Karácsonyi hangulatra vágyunk? - Vegyük elő a jó öreg Csajkovszkijt. Hiányzik a szenvedély? - Pótoljuk Rahmanyinovval. Meglepő módon az utóbbi 10-20 évben is így megy, annyi különbséggel, hogy kevésbé ismert zenéket kell keresni a nagy oroszoktól, a már rongyosra hallgatott és használt Diótörő meg a Kiállítás képei helyett. És amilyen beszűkült a látásunk-hallásunk, ezekből az amerikai filmekből fedezzük fel azt, hogy milyen kincseket rejtenek még az orosz zenetárak.
A legjobb példa erre Dmitrij Sosztakovics 1. szvit varieté-zenekarra, 7. tétel, az ún. 2. keringő.
Már a zenedarab hivatalos elnevezéséből is látszik, hogy nem az életmű legfontosabb részéről van szó. Ráadásul egy 1955-ös Kalatazov filmhez (csak két évvel később rendezi meg a Szállnak a darvakat) írt dalocskából írta át (csak ezért végignéztem az Első echelont, erősen vonalas film, abban nem, de egy másik oldalon megtaláltam az eredetit: nem sokban különbözik, kis hangszerelés). Nyugaton 1988-ban adták elő először a szvitet, rossz címmel, rossz tételsorrenddel, de talán éppen ezért hallgatták meg többen: 2. szvit jazz-zenekarra, máris szexisebben hangzik. 1991-ben felvétel is készült, Riccardo Chailly vezénylésével, ez a változat került aztán Kubrickhez, a többi ma már filmtörténet. A Tágra Zárt szemek nyitójelenetéhez (és a zárójelenet utánra) használta fel a mester. És ezzel annyira divatba hozta, hogy ma ezt hívják "orosz keringőnek", később számtalan más filmben is szerepelt, meg persze telefon- és sörreklámokban. A menőbb gimnáziumokban már erre keringőznek szalagavatókon.
És lassan Oroszországban is megismerik, mert bár eddig hiányzott a repertoárból, de mivel annyi külföldi kéri, lassan az orosz zenekarok is játszani kezdik. Arra a kérdésre, hogy miért nem volt eddig sláger az oroszoknál, azt az érdekes választ adja Valerij Lebegyev, hogy talán maga Sosztakovics tett ez ellen. Ez a 2. keringő ugyanis egy stílusgyakorlat, három, Oroszországban közismert és népszerű keringő főbb motívumainak az összegyúrásából írta. Egy szvit részeként elfogadható, egy sablonos szovjet film eldugott helyén elhangozhat (még mindig zavar, hogy nem találtam meg), de önálló slágerként nem futtatta Sosztakovics, nem akart más tollával ékeskedni. Igazából depresszió ellen írta saját maga szórakoztatására, meg bizonyítani, főleg magának, hogy tud ő a nép egyszerű hangján is írni, nem csak a "zene helyett káosz" (a sztálini időkben ezt vágták a fejéhez, ráadásul a Pravda címlapján) az ő világa. Sosztakovics imádta a zenei tréfákat - a világnak lassan esik le a tantusz.
Tágra zárt szemek, nyitójelenet
Sosztakovics keringője
Ellenőrzésként itt a három ismert keringő, amiből összegyúrta a sajátját:
A Duna hullámain (igen, ezt ismerjük, ebből lett az Egy szál harangvirág);
Utolsó kommentek