Az író, az ikon, a mindenki által ismert Anton Pavlovics Csehov mellett a Csehov-családban van még valaki, aki a modern színházra hasonlóan nagy hatással bír, és lassan Magyarországon is elfoglalja méltó helyét a színházi képzés kánonjában: az író unokaöccse, Mihail Alekszandrovics Csehov. 1891-ben született, így még ismerhette nagybátyját, sőt, az író nagy színészi karriert jósolt neki gyerekkori bohóckodásai láttán. És tényleg.

21 évesen már a Sztanyiszlavszkij-féle Művész Színházban játszik. Ahogy nagybátyja, ő is feleségül vesz egy Olga Knipper nevú színésznőt, az íróözvegy unokahúgát, lányuk születik. Első szerepe, Gogol Revizorának Hlesztakovja rögtön meghozza a sikert és a hírnevet számára. A Sztanyiszlavszkij-módszer ekkor éli fénykorát, a színészek rengeteget tanulnak a mestertől, és ekkor még kreatívan, alkotó módon viszonyulnak hozzá, a maguk képükre formálják. Így indul el saját útján például Vszevolod Meyerhold is, akinek munkásságát Jeszenyin kapcsán már érintettük. Minden adott Csehov számára, hogy sikeres színészi pálya és boldog családi élet várjon rá, de a háború és 1917 átírja a sztorit: felesége elválik, majd elmenekül Berlinbe (de a színházi életben jól csengő Csehov nevet azért megtartja), Mihail depressziós és alkoholista lesz, a színészetet is szünetelteti egy időre. És ezen a mélyponton megismerkedik Andrej Belijjel, valamint a Steiner-féle antropozófiával. Innentől kettős életet él Moszkvában: egyrészt visszatér a színpadra, ünnepelt sztár, Hamletjét Érdemes Művész díjjal jutalmazzák, másrészt a közben betiltott antropozófiát beépíti színházról alkotott felfogásába és illegális lakásiskolában tanítja az újfajta színjátszást, mozgásművészetet. 1928-ban megírja híres könyvét, A színészhez címmel, de nem marad sok ideje arra, hogy felvegye a harcot az ebben az időben már dogmatikussá mervedett és államilag hivatalos rangra emelkedett Sztanyiszlavszkij-metódussal. Az antropozófia üldözése nem adott sok választási lehetőséget: elmenekült. Előbb első felesége (akinek Hitlerhez és Göbbelshez fűződő barátsága és/vagy orosz kémkedése több könyvnek és filmnek adott már témát) segítségével Berlinbe költözik, többek között Max Reinhardttal dolgozik közösen, majd Párizsban, Rigában (az ottani orosz színház ma róla van elnevezve) és Angliában rendez. A háborút nem várja meg, 1938 decemberében lelép Amerikába. És itt világhírű lesz.

Jelenet az Elbűvölve című filmből, Ingrid Bergman, Gregory Peck és Mihail Csehov játszik,

Salvador Dali álmot fest

Jó hát nem elsőre. Szerepelni kellett egy-két bűnrossz filmben bárgyú figurákat alakítva, hogy ismert legyen. Aztán a háború vége felé kezd összeállni a kép. Színészként is sikeres időszak ez számára, 1945-ben Oscarra jelölik Hitchcock Elbűvölve című, minden pszichológusfesztivál elsőszámú mozijának mellékszerepéért. De az igazi nagy dobás a tanítás. A második világháború utáni amerikai filmszínészek konkrétan neki köszönhetik a szakmájukat. 1945-től 1955-ös haláláig hollywoodi színészstúdiójában tanított mindenkit, aki bejutott. A tanítványai között olyan vannak, mint Marilyn Monroe, Gregory Peck, Anthony Quinn, Clint Eastwood, Gary Cooper. És ha megkérdezik Jack Nickolsont vagy Johnny Deppet, hogy miből tanulták a színészmesterséget, akkor elsők között említik Csehov könyvét, amit az 1942-es angolra fordítás óta az amerikai színészképzés alapjának tekintenek.

Dokumentumfilm Csehovról: From Russia to Hollywood

Ha arra vagyunk kíváncsiak, mitől ez a nagy hatás, nézzük meg a bevezető gyakorlatot.

"1. képzeljen el mellkasában egy középpontot, amely az összes mozdulat impulzusát irányítja;
2. erre a középpontra összpontosítva folytassa a mozgást úgy, mintha
      a) formálná a teret maga körül,
      b) lebegne a térben,
      c) repülne,
      d) sugarakat bocsátana ki önmagából a térbe."

Bármennyire furcsának tűnik ez a tréning, az eredmény nem (nem csak) egy Katy Parry videóklip lesz, hanem a jelenlétére folyamatosan és mindent megalapozó módon koncentráló színész. És egy filmszínésznek ez az alap, valóban.