Mint minden komoly rajzfilmes országnak, a Szovjetuniónak is volt macskás filmje. A szovjet gyerekeknek Leopold és az ő elmaradhatatlan lila nyakkendője jutott. Meg a mesék zárómondata: Gyerekek, legyünk barátok (éljünk barátságosan). A történetek nem voltak túl bonyolultak: Leopold éli a lakótelepi szovjet kispolgárok hétköznapi életét, két kisegér (fantáziadús nevük: Szürke és Fehér) kihasználva a macska békés természetét, megpróbálja kizökkenteni nyugalmából ("Gyere ki, te aljas gyáva!"), ám ez nem sikerül nekik, mert Leopold bárgyúan boldog ugyan, de mindenre felkészült. A magyar változatban Márkus László hangja erősített rá Leopold negédességére. 1975-től 1987-ig 11 részt rendezett Anatolij Reznyikov, oroszul eleinte a legendás Andrej Mironov adta a hangokat, később Alekszandr Kaljagin (az orosz Haumann Péter) vette át a szerepet. A történetek egyszerűsége lehetőséget adott arra az alkotóknak, hogy szórakoztassák magukat: szinte az összes Leopoldban elrejtettek utalásokat korabeli szovjet filmekre, és valami miatt a 13-as szám iránti vonzalmukat is itt élték ki.
Utolsó kommentek