Oroszok

Szvetlana Petrova gondolt egy merészet és ahogy Seth Grahame-Smitht az angol klasszikus irodalmat turbosította fel egy kis betoldással (Büszekeség és balítélet meg a zombik), úgy járt el ő a képzőművészet nagyjaival: feljavította egy kissé egy macskával. Konkrétan saját, vöröskés-kövérkés, Zarathustra névre hallgató cicájával. Az eredmény bámulatos, több komoly galéria bejelentkezett a képekért, művészettörténeti disszertáció születik a művekről, a kritikusok olvadoznak arról, hogy egy ilyen egyszerű csíny mennyire felfrissíti a gondolatainkat a megszokott-megunt festményekről.

Hollywood és Nikolai Makarov jóban vannak. Ő tervezte az Ördög Ügyvédje (The Devil's Advocate Al Pacino-val) a Thomas Crown ügy (The Thomas Crown Affaire, Pierce Brosnan-nal) szettjének egy részét. A filmhez producerként (Masked and Anonymus Bob Dylan-nel főszerepben, Return of the Living Dead), testfestőként (Le Sacre du Printemps, ld. posztunkat a Tavaszi Áldozat évfordulójáról (Sztravinszkij)), illetve színészként is köze van. Elsősorban képzőművészként ismert és elismert, többek közt Richard Gere, Pierce Brosnan és Al Pacino is Makarov képekkel gazdagítják gyűjteményeiket.

Nikolai Makarovnak igazi huszadik századi élettörténete van. 1975-ben érkezett Kelet-Berlinbe, ahol rögtön családot alapított. Egyenesen Moszkvából érkezett, ahonnan már 1968-ban, 16 évesen útnak indult volna. Amíg maradt, gyorsan nyelveket tanult a főiskolán, majd elszegődött a Moszfilmhez. Közben festőként egy nonkomformista művészeti csoport aktív tagja lett, míg végül Kelet-Berlinbe disszidált. A Humboldton hallgatott germanisztikát, szlavisztikát, mellette serényen festett, rajzolt, a Bode Múzeumban gyakorolt hétfőnként a zárvatartás alatt. Később, az akkor Kelet-Berlinhez képest is Nyugatnak számító Bécsben folytatta tanulmányait a Képzőn, ahova családját nem vihette magával. Berlini otthonát akkoriban a Stasi pókhálója szőtte be, még az ágya alatt is mikrofon volt.

Bennem még él a szülői tiltás, mely szerint a könyvet nem szabad összefirkálni. Elena Panikanova - született 1975. Szentpétervár - úgy tűnik, már rég megszabadult ettől az intelemtől. A művésznő könyvlapokra fest és installációkat készít belőlük.

Oleg Supljak egy fiatal ukrán képzőművész (1967-ben született), akinek képei talán halála után sem fognak milliókat érni, de mindenképpen megérnek egy pillantást. Játékossága - melynek célja a néző optikájának megcsalása - számomra kedves.

Vladimir Tsesler elmúlt hatvan, kopasz, de van copfja és sárga cipőt hord. Fülbevalója is van, meg egy sudár fiatal felesége és egy hatéves fia, akit tavaly, minszki kiállításán ki is állított. Vannak, akik szerint ő a legjobb alkotása.

Végtelenül ötletes, fantáziadús, kreatív és jó humorú művész, akit a hétköznapi dolgok foglalkoztatnak és persze a haza. Budapesti kiállításának megnyitóján - amin a belorusz nagykövet beszélt - találkoztam vele, és kiderült, hogy a művész kedves, szerény ember, bevallottan munkamán.