Oroszok

A szamovár és a matrjoska mellett az orosz kultúra szimbólumaként tartjuk számon a balalajkát is. Ez az alapesetben háromhúros pengetős hangszer tényleg régóta meghatározza a népi mulatságokat, de az a balalajka, amit mindannyian ismerünk csak a 19. század végétől terjedt el. Igazából két embernek köszönheti a balalajka a mai kulturális jelentőségét és ezzel együtt a kinézetét. Egy bizonyos Vaszilij Andrejev volt az, aki családja, barátai és ismerősei legnagyobb megdöbbenésére azt az életcélt tűzte ki maga elé huszonévesen, az 1880-as évek közepén, hogy a nemesek és a polgárok által mélységesen lenézett, ha egyáltalán észrevett népi hangszert, a balalajkát népszerűvé és a koncerttermekben is elfogadottá teszi. Egy idős paraszttól, Antyip bácsitól tanult meg játszani, és az arisztokrata rokonság rosszalló megjegyzései közepette több évet arra szánt, hogy csiszolja a technikáját. 1884-ben Szamarában, 1886-ban Pétervárott próbálta ki magát közönség előtt, és a népi kultúrát éppen abban az időben felfedező úri szalonokban hatalmas sikereket ér el.

Nem találkoztam még olyan orosszal, akinek ne lett volna matrjoskája. És olyan turistával sem, akinek ne fordult volna meg a fejében, hogy Oroszországból matrjoskát vigyen haza ajándékba. Ha Oroszországot szeretnénk valahogy szimbolizálni, megjeleníteni képes formában és kevés a fantáziánk, előbb-utóbb a matrjoskánál lyukadunk ki. Azt gondolnánk, hogy mindez azért van, mert a matrjoska egy ősi orosz népi játék. Pedig szó sincs ilyesmiről. Tudjuk ki készítette az elsőt, nagyjából mikor és hol, és azt is, hogyan hódította meg a világot.

Az első matrjoska: Lány kakassal, Készítette: V. Zvjozdocskin és Sz. Maljutyin, 1899