Oroszok

Május 14. szerda este 7.3o. az A38-on.

A Deti Picasso Moszkva első számú örmény rock zenekara lassacskán már budapestinek mondható. A Picasso Gyermekeinek két alapító tagja, Gaya és Karen Arutyunyan három éve ideiglenesen leállította örmény etnorock zenekarát, hogy duóban folytassa Wattican Punk Ballet néven. Ám most eljött a pillanat a visszatérésre. Az állandóan megújuló és változó Deti Picasso most első körben egy akusztikus műsorral tér vissza, ahol a teljesen új, örmény népzenei gyökerekből építkező szerzemények mellett egy pár régi klasszikus szám is elhangzik. Gayat és Karent a hárfás Anasztázia Razvaljajeva és a dobos Porteleki Áron kísérik.

Jegyek itt. Esemény itt.

DETI PICASSO LITE (AR/RU)

Ha Djivan Gasparyan az örmények melankolikus természetét tükrözi, a System Of a Down pedig az ellenkezőjét, akkor a moszkvai örményekből álló Deti Picasso eme két érzésvilág ötvözetét nyújtja. A Deti Picasso már többször járt Magyarországon, tagjai igen jó viszonyt ápolnak a Másfél zenészeivel és Grencsó Istvánnal, ennek eredményeként közös fellépésekre sőt, közös számok írására került sor.

Talán ennek is köszönhető, hogy itthon valóságos kultusz alakult ki a Szigeten és az A38 Hajón is többször fellépő örmény-orosz zenekar körül. Három éve budapesti székhellyel megalapították a Wattican Punk Ballet freak rock duójukat, mellyel lassacskán egész Európát feltérképezték.

Május 14-én a Deti Picasso kicsit szokatlan formában, kevésbé pörgős, de annál misztikusabb produkcióval lép a Hajó színpadára. Az orosz származású hárfaművész Anasztázia Razvaljajeva és a dobos Porteleki Áron közreműködésével akusztikusan szólalnak meg a Deti Picasso klasszikusnak mondható dalai, de már a formálódó új anyagba is betekintést kaphatunk. Gayaék nem titkolják, új anyaggal és felállással akarnak visszatérni.

Valaki hosszan búgott a fülembe macskaköves szövegeket, amik oroszba fordultak, és nem bírtam leállítani a lemezt. Végül az mp3 után színpadon láttam egy lányt, aki színes üvegbúra alá parancsolt, ahol maskarába bújt rajzfigurák keltek életre egy történetben, amelyben én lettem a hős. Vagyis az egyik. Meg a mellettem ülők. Közben figyeltük Borit. Éppen a vászon mögé bújt.

Rutkai Bori csillagerdejében sétálgatok. Retro jedno sanzonok után friss specko koncert is lesz délutántól estig vetített képekkel vasárnap, december 15-én. A kép alatt kérdezz-felelek.

A Kremlben mászkálva, az ember egy irdatlanul nagy betonkockába botlik. A látvány valóban megrázó, hiszen agyonnyomja, illetve eltakarja a körülötte elszórt gyönyörű templomokat, tönkreteszi az egykori teret. Feltételezem ez is volt az építők-tervezők szándéka, hogy az új időket markánsan jelző Kremli Palota valóban monumentálisan rátelepedjen és eltakarja a régi idők maradványait, amik csupán egyfajta múzeális kuriózumként maradhattak csupán fenn. Furdalt a kiváncsiság , hogy több mint tíz év elteltével (amióta sorban megnéztem a nagy klasszikus balett előadásokat, a Petipa tradíció szellemében) vajon milyen műsorokat kínál a hatalmas nézőterű Kremljovszkij Dvorec.

Pénteken az A38 hajón lépett fel a szentpétervári NOM. A 25 éves fennállását európai turnéval ünneplő orosz underground zenekar tagjai már egy ideje kiöregedtek abból a korból, amelyikben még bocsánatos bűn majomjelmezben ugrálni a színpadon, de ez láthatólag nem különösebben zavarja őket. Fűzzük hozzá gyorsan: szerencsére.