Oroszok

Szvetlana Petrova gondolt egy merészet és ahogy Seth Grahame-Smitht az angol klasszikus irodalmat turbosította fel egy kis betoldással (Büszekeség és balítélet meg a zombik), úgy járt el ő a képzőművészet nagyjaival: feljavította egy kissé egy macskával. Konkrétan saját, vöröskés-kövérkés, Zarathustra névre hallgató cicájával. Az eredmény bámulatos, több komoly galéria bejelentkezett a képekért, művészettörténeti disszertáció születik a művekről, a kritikusok olvadoznak arról, hogy egy ilyen egyszerű csíny mennyire felfrissíti a gondolatainkat a megszokott-megunt festményekről.

Mint minden komoly rajzfilmes országnak, a Szovjetuniónak is volt macskás filmje. A szovjet gyerekeknek Leopold és az ő elmaradhatatlan lila nyakkendője jutott. Meg a mesék zárómondata: Gyerekek, legyünk barátok (éljünk barátságosan). A történetek nem voltak túl bonyolultak: Leopold éli a lakótelepi szovjet kispolgárok hétköznapi életét, két kisegér (fantáziadús nevük: Szürke és Fehér) kihasználva a macska békés természetét, megpróbálja kizökkenteni nyugalmából ("Gyere ki, te aljas gyáva!"), ám ez nem sikerül nekik, mert Leopold bárgyúan boldog ugyan, de mindenre felkészült. A magyar változatban Márkus László hangja erősített rá Leopold negédességére. 1975-től 1987-ig 11 részt rendezett Anatolij Reznyikov, oroszul eleinte a legendás Andrej Mironov adta a hangokat, később Alekszandr Kaljagin (az orosz Haumann Péter) vette át a szerepet. A történetek egyszerűsége lehetőséget adott arra az alkotóknak, hogy szórakoztassák magukat: szinte az összes Leopoldban elrejtettek utalásokat korabeli szovjet filmekre, és valami miatt a 13-as szám iránti vonzalmukat is itt élték ki.

Sokan azt hiszik, hogy a cicák mind egyformák. Szőrősek, négy lábuk van és nyávognak. Pedig a macskák érzékeny, odaadó és igen szórakoztató élőlények. Minden egyes macska saját személyiséggel rendelkezik. Természetesen léteznek egy-egy adott fajtára jellemző sajátosságok is. Lustaság, játékosság, okosság, ilyesmi. Sajnos személyesen nem ismerek sok orosz cicát, tulajdonképpen egyetlenegy példánnyal tartom a kapcsolatot, de ő (Mászja, egy Orosz kék) annyira hisztérikus, hogy szeretném-, sőt merem hinni, hogy fajtán belül is akadnak kivételek.

Állítólag nem egyedülálló jelenség az oroszországi, múzeumi négylábú munkatárs, engem mégis meglepett amikor megtudtam, hogy a szentpétervári Téli Palotában cica-őrszolgálat működik. … ö-ö-ö, én csak szerettem volna bemutatni pár orosz macskafajtát, ehhez gyűjtöttem éppen anyagot, s közben olvasom, hogy nemrég tartották meg idén negyedik alkalommal az Ermitázsban dolgozó cicák (örökbefogadó) napját. Utánanéztem. A hír igaz.