Sokan azt hiszik, hogy a cicák mind egyformák. Szőrősek, négy lábuk van és nyávognak. Pedig a macskák érzékeny, odaadó és igen szórakoztató élőlények. Minden egyes macska saját személyiséggel rendelkezik. Természetesen léteznek egy-egy adott fajtára jellemző sajátosságok is. Lustaság, játékosság, okosság, ilyesmi. Sajnos személyesen nem ismerek sok orosz cicát, tulajdonképpen egyetlenegy példánnyal tartom a kapcsolatot, de ő (Mászja, egy Orosz kék) annyira hisztérikus, hogy szeretném-, sőt merem hinni, hogy fajtán belül is akadnak kivételek.

Itt van rögtön az orosz nemzeti-, a Szibériai macska.

 

Első ránézésre elmondhatjuk, hogy a szibériai macska jól alkalmazkodott élőhelyének időjárási körülményeihez. Volt is ideje rá, mert legalább ezer éve létezik, ami pedig körülbelül száz macskaöltőt jelent. Azt írják, hogy könnyen megnyeri a „kutyásokat” is, mert a hatalmas termetben – ez az egyik legnagyobb macskafajta - érző szív dobog. Ennek bizonyítéka a fajtára jellemző kedvesség, ragaszkodás. Az aranyszívű óriás nagyon csendesen nyávog, ami nem is annyira nyávogásra, mint inkább csicsergésre hasonlít. (khm-khm) A Szibériai már az első, 1871-ben szervezett angliai kiállításon is szerepelt. Egyébként őt tartják a maine coon és norvég erdei macska ősének!

Ilyen az, ha a nemzeti állatok találkoznak egymással: 

Intelligens, kopasz rokona Szentpétervárról a Peterbald macska.

1992 óta létezik, a szfinx és a keleti rövidszőrű macska kereszteződéséből tenyésztették. Hogy szépség-e vagy szörnyeteg, azt mindenki döntse el. Állítólag nagyon szeretnivaló cica, mert rendkívül játékos és emberközpontú. Nem tudom, hogy képes lennék-e megérinteni egy ilyen törékeny állatot, bőrük állítólag kissé gumiszerű, puha tapintású, mint a baba-popsi. Éppen ezért, bár napozni imádnak, könnyen le is égnek szegények. Allergiások mellé kifejezetten ideális macska.

Mindenik közül a legelegánsabb, az orosz cári cica, az Orosz kék.

Eredetileg „arhangelszki kék"-nek hívták, mára Orosz kék lett a neve. Kezdetekben még vadászták is pompás bundájáért, melyet fóka vagy hódprémhez hasonlítottak. Pontosan még ma sem tudni, hogy milyen fajtákból alakult ki. Ami biztos, hogy Angliában 1875-ben mutatták be egy kiállításon.

Meghatódottságtól könnyes szemmel olvasom, hogy mennyire kis igényű, félénk, csendes, nyugodt cica, aki erősen ragaszkodik gazdájához. Míg egyedül van, elszórakoztatja magát és vidáman üdvözli a gazdi hazatértét.

Az eddig említett három híres orosz fajtán kívül, több soha nem hallott orosz macska-különlegességet is találtam a neten. Egyik-másikról találni képeket, de akad annyira különleges fajta is, hogy még kép sincs róla….

Akiről viszont van kép, az például a Nebelung macska.

A sztori bonyolult, mert nem is biztos, hogy az Orosz kékből lett, pedig a vak is látja, hogy de. Nem ritka ez a macska, de a fajta az. Úgy is mondják, hogy a hosszú szőrű Orosz kék. Egyebek mellett az jellemző rá, hogy kifejezetten okos és rendkívül félénk, bátortalan. Nagyon szoros kapcsolatot lehet vele kialakítani. Tuti orosz.

Kurilian Bobtail, a leghelyesebb…

 

Usszuri macska, a hibrid, az egzotikus.

Az Amur környékéről származik, és minden, amiről eddig azt állítottam, hogy ritka, az gyakori hozzá képest. Hibridnek pedig azért hibrid, mert egy kisebb termetű vadmacska, a Leopárd macska kavart be.

Végezetül egy kép valamennyiük őséről, a szépséges orosz vadmacskáról: