Oroszok

Múlt héten szembejött velem a következő videó.

Az imént találtam rá véletlenül egy szép és izgalmas facebookos rajongói oldalra, a "Русская душа. Sentimento ruso"-ra. Magam is hónapok óta hétről-hétre készülök írni az orosz lélekről, de a téma grandiózussága, beláthatatlan mélysége mindig megijeszt és ilyenkor leblokkolok. Őszintén kíváncsi lettem rá, hogy ki az a bátor, aki meri alkalmazni ezt a címet (Az orosz lélek) és főleg, hogy mire…? Aztán amikor az üzenőfalra feltöltött 475 képet megnéztem, döntő többségüknél nagyokat bólogattam és közben dünnyögtem magamban, "hátezaz", "errőlvanszó", "pontosan", "tényleg". Egyszerre volt nehéz - mert sok a jó fotó - és könnyű kiválasztani azt a hármat, amikről tudom, hogy mindazok, akik voltak a valahai Szovjetunióban hasonlóképpen reagálnak majd. Akik pedig nem voltak, azok is, mert tökéletesen látszik rajtuk, hogy az ott egy más, egy karakteres, őszinte, egyszerre naiv és kegyetlen világ.

A festő megkívánt egy nőt,

Egy ünnepelt énekesnőt.

Ki mindig a szívről dalolt,

A rózsa a kedvence volt.

Énekelhettük együtt Csongrádi Katával 1983-ban a Millió rózsaszál című dalt, aminek eredetijét Alla Pugacsova, az orosz pop állócsillaga adta elő. Emlékszem, ahogy tizenhárom évesen megbabonázva néztem egy orosz kisváros presszójában, vagy inkább kávézójában, ahogy az akkor észbontóan high-technek számító fényorgona égői villogtak a dal ritmusára. Nem értettem pontosan a sztorit, de az nyilvánvaló volt, hogy valami nagy, szomorú szerelemről van szó. Romantikus dallam, szentimentális stílus, barokkos előadás. Alla Pugacsova addigra már majdnem húsz éve befutott énekesnő volt a Szovjetunióban. Ő az orosz Tina Turner… Na, nem elsősorban kvalitását vagy stílusát illetően gondolom a hasonlatot.