Múlt héten szembejött velem a következő videó. 

Meghatott. Többször is megnéztem. Újból felismertem az oroszságot, az orosz habitust. Megmosolyogtam, milyen természetesnek hat számomra, hogy a tenyeres-talpas kamionsofőr (hogy ezt honnan veszem, azt nem tudom) addig terelgeti a kiskacsákat, amíg azok biztonságban utolérik anyjukat az út túloldalán. Mert az igazi muzsik ilyen. Jószívű.

Eszembe jutott Viktor. Egy orosz természetgyógyász, aki 1992-ben energiával és gyógyfüvekkel gyógyította kiskutyánkat. Senki más – alternatív- és nem alternatív gyógyító – nem vette komolyan, hogy mi még szeretnénk segíteni tizenhárom éves rattlerünkön. Viktor egyenesen az Altay hegységből érkezett hozzánk és olyan kincseket hozott magával, mint például az akkor még beszerezhetetlen mumió, vagy az implikátor. Ő is jószívű volt és semmi furcsát nem látott abban, hogy a páciensek között egy kutya is ül a váróban. Mert az oroszok nem akadnak fenn mindenen.

Alexej, aki hangjával és megjelenésével egyaránt tekintélyt parancsol, nem alkalmazott engem, mert azt mondta, nem lehet majd velem kiabálni. Egy jó főnöknek pedig azt muszáj. Általában nem mutat sok megértést az emberekkel szemben, de irodája leghátsó szobájában hörcsögöket tart, mert ha ideges, berohan, tenyerébe fogja az apró kis állatokat, simogatja őket és megnyugszik. Szereti őket. Mert az első benyomás ellenére, Alexej is jószívű.

Tegnap összefutottam kedvenc kutyás barátommal, egy idős festőművésszel, aki azt mondta, fenntartásai vannak az oroszokkal szemben, mert nagyon kegyetlenek. Azt olvasta Dosztojevszkij önéletrajzi írásában, hogy apját úgy ölték meg, hogy lassan összemorzsolták a heréit. Ez sokkoló volt számára. Megértem. Láttam ebben a történetben is az orosz habitust. A ráció felett uralkodó szenvedélyt.  Az oroszok – nekem úgy tűnik – gyermekiek, őszinték, ösztönösek. Jóságosak és kegyetlenek is egyszerre. Összetett, kiismerhetetlen népség.  

Megjegyzem a kacsacsalád nagyon gyanús. Hol orosz, hol amerikai videókban tűnik fel nagyobb gyorsforgalmi utakon és játszik az emberek idegeivel. Jó lenne, ha felnőnének már végre azok a kacsagyerekek.