Oroszok

Múlt hét végén nyilvánosságra kerültek az orosz parlamenti képviselők és kormánytisztviselők vagyonnyilatkozatai. Nemzetközi összehasonlításban Putyin nem keres valami jól.

Politikusok vagyonnyilatkozatait mindig izgalmas bizsergéssel a gyomrában kezd el olvasni az ember, hogy aztán újra és újra szembesüljön a ténnyel, hogy a "becsszó-alapon" működő nyilatkozatokra inkább jól megkomponált kormánypropagandaként kell tekinteni, mintsem az igazság forrására. Putyin nyilatkozatán például nem lehet fogást találni. Tavaly 5,8 millió rubelt (kb. 42 millió forintot) keresett, ami elég sok (pláne az orosz átlagkereső szemével nézve), de azért mégse nyílik ki tőle az ember zsebében a bicska. Ráadásul Putyin jól gazdálkodik a pénzével, van egy kis földecskéje, egy nagyobb, meg egy kisebb lakása és egy hatdarabos szovjet autógyűjteménye. Ez utóbbi már-már hiúságnak is tűnhet, de elég csak egy pillantást vetnünk a kollekcióra, hogy elérzékenyüljünk és irigykedve megbocsájtsuk az erre elvert milliókat.

1918-ban, a polgárháború kellős közepén, a kimúlófélben lévő Oroszország és a születő Szovjetunió sok más területéhez hasonlóan a pénzellátás a közép-ázsiai, ún. Szemirecsje körzetben (a mai Kazahsztán, Kirgizisztán és Kína határán) is leállt. A körzetben akkorra már megalakuló népbiztosok tanácsa úgy döntött, "saját pénzzel" látja el a lakosságot, s arany nem lévén, az új fizetőeszközt jobb híján ópiumalapra helyezték.

Ha a Szovjetunió és az ópium között szeretnék kapcsolatot találni, sokak számára talán kézenfekvő volna Marx gondolatát idézni, miszerint "a vallás a nép ópiuma". Nos, igen rövid ideig, s csak egy bizonyos szegletében a később megszülető Szovjetuniónak, a pénz valóban a nép ópiumává vált (vagy a nép ópiuma vált pénzzé?). Ne feledjük, hogy a terület nem esik messze a mai ópiumtermelő központként ismert Aranyfélholdtól: Afganisztán, Pakisztán, Irán). A környék bővelkedett más furcsaságokban is: az ópium alapú pénz mellett dohányalapra helyezett, valamint szövetpénz is forgalomba került akkoriban.