Idén kétszázharminc éves Oroszország egyik leghíresebb börtöne a Vlagyimirszkij Central. A vlagyimiri központi börtön egy méltatlanul kedvelt sanzonról ismert Oroszország-szerte, pedig raboskodott itt Sztálin fia, sógornője, a Sztálingrádnál legyőzött német Paulus tábornok, sőt Kádár János is.

A Vlagyimirszkij Central kétszázharminc éves fennállása során nagyjából kétszáz éven keresztül elsősorban politikai rabok fogva tartására szolgált, igaz ez a történelem egyes szakaszaiban egészen mást jelentett. A börtönt II. Katalin cárnő (rex, nem regina – de az etimológiát inkább hagyjuk) alapította 1783-ban a Moszkva melletti Vlagyimir városában. 1906-tól pár évig központi börtönként funkcionált, de a forradalom utánvisszaállt a rend és megint politikai bűnözőkkel töltötték meg a börtönt. A II. világháború után magas rangú hadifoglyok is raboskodtak Vlagyimirban, többek között a már említett Paulus, de 1948 után megint inkább a politikai fogvatartottak domináltak – kémek, szabotőrök, terroristák, trockisták, mensevikek, eszerek, anarchisták, nacionalisták, fehér emigránsok és egyéb szovjetellenes szervezetek tagjai töltötték Vlagyimirben büntetésüket.

Ma különösen veszélyes bűnözőket tartanak fogva a Centrálban. A rabok kétharmada dolgozik, a börtönben bőr sporteszköz-gyár működik ami évi tizenötmillió rubel (kábé százmillió forint) bevételt jelent a börtönnek. A rabok hat-tízezer rubelt keresnek havonta ami a vlagyimiri átlagkereset fele. A börtön területén ma már templom és múzeum is üzemel. Ez utóbbinak büszkesége az öncsonkító rabokból kioperált tárgyak gyűjteménye.

Érdekesség, hogy a börtön történetében egyetlen sikeres szökési kísérlet volt csak, még 1906-ban 36 fogoly szökött meg, de szabadulásuk részletei nem ismertek.

Fotók: Jurij Martyjanov, Kommerszant.

*

Ha tetszett a poszt, lájkolj minket a Facebookon!