Alíz, a robot

Képzeljünk el egy dúsgazdag vállalkozót, aki a következő 35 évét arra akarja fordítani, hogy kidolgozza a halhatatlanságot. Képregényekben, scifikben, a megfilmesítésig nem jutó béna filmforgatókönyvekben találkozhatunk ilyen figurákkal. Egyébként pedig Dmitrij Ickovnak hívják, orosz, 31 éves és belekezdett.

Hogy pontosan mibe is kezdett bele, azt nehéz megmondani, mert ha komolyan vennénk mindazt, amit tervez, akkor hamar egy technikai, tudományos, filozófiai és erkölcsi kérdéstengerbe fulladnánk. 2045-ig szóló terveiben a következők szerepelnek: 2020-ra akarja megvalósítani az Avatar film elképzelését, a távolról irányított mechanikus másolatunkat,  2025-re kell elérni azt, hogy egy emberi agyat beültessünk egy robottestbe (ha már filmek, ezt nevezhetnék Robotzsaru projektnek, de Ickov a kevésbé fantázidús Avatar B-nek hívja), 2035-ben a program szerint már nem kell agyátültetéssel szöszölnünk, mert addigra már létrehozzuk a mesterséges agyat is, abba kell beprogramoznunk a saját tudatunkat (Terminátor helyett Avatar C a neve), és végül 2045-re megvalósulna a világbéke mellett - ami szintén része a nagyívű projektnek - a hologram-avatar, bármit jelentsen is ez. Mindez ugye úgy eredményezne halhatatlanságot, hogy az idősödő milliomos befizet mondjuk egy Avatar B-re, és a halála előtt az agyát átültetik a mechanikus új testébe.

2015-ig Ickov a pénzgyűjtésre koncentrál, konferenciákra jár, a terveket népszerűsítő honlapokat készít. Először arra gondolt, hogy orosz állami pénzre hajt rá, akkor még Oroszország 2045-nek hívta a programot, később rájött (értsd: nem kapott eleget), hogy az egész világot meg lehet pumpolni, azóta beindított egy Global Future 2045-re keresztelt konferenciasorozatot.

Mindezek után meglepő módon a kutatás-fejlesztésbe is belekezdtek, igaz, a megjelent képek inkább egy filmgyári maszkmester műhelyére hasonlítanak inkább, mint a halhatatlanságot megcélzó, agybeültetett robotokat fejlesztő tudományos központra. De ki tudja? Lehet, hogy tényleg Zelenogradban készül a jövő.