Oroszok

A Forbes listái alapján az orosz milliárdosoknak letelt a két szűk esztendő, újra a válság előtti gazdagságukban tobzódnak.  A vagyonukat többé-kevésbé visszanyerték (Abramovics a válságot már kiheverte, a válást még nem), a világ gazdagjai közötti versenyben is újra előkelő helyen állnak. És ami az igazán durva, hogy van egy nagy előnyük: miközben még mindig fiatalok, már nem lehet őket tapasztalatlansággal sem vádolni, hiszen átvészeltek egy válságot. Míg a tíz leggazdagabb amerikai átlagéletkora 68 év, a tíz leggazdagabb oroszé 50.

A tíz leggazdagabb orosz, Forbes, 2008-2011

A gazdagságukat döntően nehézipari állami vállalatok privatizációjával alapozták meg, jókor voltak jó helyen: menedzseri pozícióból váltak tulajdonossá. Ellentétben az amerikai gazdagokkal, akik azon izgulnak, hogy a menedzsereik jól gazdálkodjanak a vagyonukkal, cégeikkel, és békés jótékonykodással töltik nyugdíjas éveiket, az oroszok nem vonultak ki az üzleti döntésekből és hiperaktív luxusfogyasztásra rendezkedtek be.  Jótékonykodás helyett/mellett főleg sportcsapatokat tartanak el.

Az is igaz viszont, hogy ha az összes dollármilliárdos oroszt nézzük, akkor a helyzet kezd átalakulni, hiszen a 114-ből 33-an nulláról indultak a Финанс magazin felmérése szerint (ami persze még bármit is jelenthet). Mindenesetre ők is negyvenesek, így élethabzsolók (főleg az amerikai társaikhoz képest).

Vlagyimir Liszin, Alekszej Mordasov, Mihail Prohorov

A leggazdagabb orosz, Vlagyimir Liszin a Novolipecki Fémipari Kombinát (NLMK) vezetője arra jött rá, hogy Oroszország nagy. Ebből az egyszerű felismerésből meg lehet csúnyán gazdagodni, ha a szállítóipart lassacskán maga alá gyűri az ember. A sztori lassan indult be: egyszerű elektroműszerészként kezdett dolgozni a gyárban, aztán elvégezve az iskolákat fokról fokra lépegetett előre a ranglétrán, 1989-ben lett vezérigazgató-helyettes Karagandában. Azt tette sínre a pályafutását, hogy a feje fölül az igazgatóját, Oleg Szoszkovecet 1991-ben ipari miniszterré nevezték ki. A többi már történelem.  Persze, neki is van rádiója (Business FM), újsága (a frappáns nevű Газета), a sportból a sportlövészetet választotta (így a szövetségük elnöke is), a luxusfogyasztásból a szivart.

Alekszej Mordasov, a második leggazdagabb orosz történetében két fontos eseményt találunk. Először az leningrádi mérnök-közgazdász képzés 1987/88-as tanévében megismerkedik tanárával, Anatolij Csubajsszal, a 90-es évek későbbi reformideológusával, ez megalapozza a politikai kapcsolatrendszerét. A leningrádi-pétervári szál később ahhoz is hozzásegíti, hogy jó viszonyt alakítson ki Putyinnal. 1993-ban mindössze 27 éves, amikor arra kéri fel akkori igazgatója, hogy mint a vállalat vezető közgazdásza a cserepoveci fémipari vállalat privatizációját bonyolítsa le. Így lett Mordasov a Szeversztal igazgatója és többségi tulajdonosa. Mondom: jókor kell jó helyen lenni. Mordasov később azt mondta minderről, hogy lehet, hogy nem volt túl igazságos a privatizáció, viszont lett a gyárnak valódi gazdája. Ja, így már minden világos.

A top10 listáról Abramovics a legismertebb Magyarországon a Chelsea miatt, de még néhány hét, és Prohorov beelőzheti ismertségben (is), hiszen elindult az orosz elnöki választásokon. Mihail Prohorov,  a harmadik leggazdagabb orosz banki vonalon került a tűz közelébe: a KGST bankjában kezdett el dolgozni a 80-as évek végén, de a 90-es évek vihara már az Onexim Bank élén találja. Ezt a bankot használja nagyszabású befektetési terveinek fő eszközéül, elsősorban a Norilszk Nikkel felvásárlásához. Aztán a bank tönkremegy, de ő közben megalapítja az Onexim Csoport befektetési társaságot, és itt keresi a töménytelen pénzt. És akár elbiatlonozhatna (neki ez jutott a sportok közül, meg egy NBA-csapat, a New Jersey Nets, amelynek tulajdonosa) az idők végezetéig, ha nem jutott volna eszébe, hogy politikusnak álljon. A következő hetekben-hónapokban meglátjuk, milyen sikerrel teszi mindezt.