Az élet gyakran bebizonyítja, hogy igaz a kínai tanmese, mely szerint amit ma tragédiának élünk meg, azt lehet, hogy holnap már adománynak látjuk. Effélét éltem meg hétvégén, amikor egész délután a számítógép előtt ülve, orosz muffokat keresve a világhálón azt gondoltam, hogy azért ez mégiscsak túlzás. Ma mégis hálás vagyok a feladatért, ami elvezetett egy édes, idős orosz úrhoz, egy igazi különchöz, Szláva Zájcevhez.

Csak azt nem értem, hogyhogy eddig nem ismertem. Szláva Zajcevet a világ öt legjobb divattervezője között tartja számon a szakma. Született művész - ahogy ő tartja magáról -, aki narancskarikát tesz a mozzarellás szendvicsre, a dugóban ülve fotózza az égboltot és a várost és... és ruhát tervez a mindenkori orosz first lady-nek.

Sok mindent lehet olvasni róla, hiszen ötven éve a pályán van. Lineárisan ívelő karrierje tűnhet tudatos munka eredményének, pedig azért került az ivanovoi Vegyi- és Textilipari Egyetemre, mert apját a sztálini rendszer nem kívánatos egyénnek titulálta és csak ide vették fel. Talán ennek van valami köze ahhoz, hogy soha nem tervez tovább, mint egy napra. Mindenesetre az iskolát kitűnő eredménnyel végezte el és azóta szépen csendben teszi a dolgát. A nemzetközi hírnév később jött, mert külföldi bemutatót a szovjet rezsim alatt csak Csehszlovákiában tarthatott. Az meg ugye mégsem a divatvilág pulzáló központja.  

Közhelyesen hangzik, de igaz, hogy tehetsége utat tört magának. 1965-ben a Dom Modeli főtervezője lett, és amikor egy csapat élvonalbeli divatdiktátor – Pierre Cardin, Marc Bohan, Guy Laroche –ellátogatott a Szovjetunióba, megismerték munkáit és nyomukon a francia sajtó elnevezte Zaitsevet a Vörös Diornak.

   

Ez még csak 1965! Máig sok víz lefolyt a Volgán, a lényeg, hogy Zaitsev elnyerte méltó helyét a nemzetközi divat szakmában. És bár lenne lehetősége bárhol élni és alkotni, el sem tudja magát képzelni máshol, mint Oroszországban. Az, hogy testében-lelkében orosz, munkáit nézve mindannyiunk számára nyilvánvaló.

                   

Zaitsev nemcsak tehetséges, de szerény, családcentrikus, bájos ember. Imádja a természetet. Kedvenc meséje a Piroska és a farkas. Sokat ad a külsőségre a hétköznapi életben is. Otthonában mindig sok személyre van terítve, mert az szép, és ha tényleg beesnek hozzá vendégek, azonnal tudja őket fogadni. Van humora, ami az alábbi videóból nyilvánvaló. Én legalábbis először meghökkentem, aztán meglepődtem és végül megdöbbentem. Imádom Zajcevet, a Nyulat.