Miközben Moszkvában a Putyin által kinevezett polgármester, Szobjanyin sikeresen vette a választás jelentette akadályt és már az első fordulóban megszerezte a többséget az ellenzék fenegyerekével, Navalnijjal szemben (51:27), addig Oroszország harmadik legnagyobb városában, Jekatyerinburgban az Egységes Oroszország jelöltje leszerepelt, és az ellenzék helyi erős embere, Jevgenyij Roizman győzött. Szívhatja a fogát a hatalom, hogy itt egyfordulósra szabták a választást: abban bíztak, hogy az Egységes O. korrupciós ügyeibe, politikai bénázásaiba belefáradt polgárok szavazatai majd az ellenzék sok kis pártja között eloszlanak, és így a nagy állampárt mégis be tud futni. Csak arra nem gondoltak, hogy a helyi szimpatikus fickó majd annyira meggyőző lesz, hogy az első fordulóban többet gyűjt, mint a hivatalos jelölt - ha lett volna második forduló, nem biztos, hogy sikerült volna megtartania az elsőséget. 

De ki is ez a Jevgenyij Roizman?

Hosszú életútinterjú a kampány közepén, közepesen barátságos riporterrel

Az 1962-es születésű Roizman kanyargós életútjának a kampányban legtöbbet előrángatott szakasza a fiatalkori bűnözés és az azt követő pár év börtön. Amire Roizman, a város Zsenyája csak vidáman legyint: igen, a nyolcvanas évek durván indultak, Szverdlovszk (akkor így hívták Jekatyerinburgot) legkeményebb munkásnegyedében (amit a 90-es években Oroszország bűnközpontjának neveztek), Uralmasban ez volt az útja a felnőtté válásnak, egyébként minden politikusnak csak ajánlani tudja a börtönt, ragyogó valóság- és önismereti terep. A börtön után a kerületének nevet adó Uralmas gépgyárba megy dolgozni, közben estin elvégzi az iskolát, sőt, egyetemre is jár, történész-archívátor végzettséget szerez. Erre egyébként a gyári munkások, a brigádtársai (hopp, erről a szóról sosem gondoltam volna, hogy komoly jelentése van - nekem már csak a vígjátékok jutottak ebből-erről a korszakról) veszik rá, akikkel a mai napig jó kapcsolatot ápol. Rátalál a nagy témájára: az urali, ún. nevjanszki ikonokat kezdi gyűjteni, történetüket feldolgozni. Annyira, hogy 1999-ben ikonokkal foglalkozó magánmúzeumot alapít, könyveket ír és ad ki a témában. De előreszaladtunk. A nyolcvanas évek végén, az egyetem alatt verseket kezd írni, három kötete jelenik meg, belefolyik a pezsgő szverdlovszki kulturális életbe. Megismerkedik más költőkkel, például Ilja Kormilcevvel, aki akkor már a legendés Nautilus Pompilus dalszövegírója, meg az egyik kedvenc szverdlovszki bandámmal, a Csajffal és az énekes Vlagyimir Sahrinnal (aki a mostani kampányban is segítette). Roizman is felismeri, hogy a dalszövegírás is lehet érdekes, a Juta nevű, lokális világhírrel rendelkező csapatnak ír dalokat.

Közben azt is kitalálja, hogyan lesz pénze: ékszerkereskedelemből, az Ural szomszédságában ez nem olyan meglepő. Persze, ebből az is következik, hogy a zavaros 90-es évek legsúlyosabb arcaival, bűnőzőivel is ismertségbe keveredett, meg az akkori rendőrséggel is. Írónak a tapasztalat, a szenvedés drága kincs: jó kis könyveket írt ezekből a sztorikból Roizman, de az igazi huncutság akkor jött, amikor politizálni kezdett. 2003-ban az orosz parlament képviselőjének választják, ahol egyrészt az Észak-Kaukázus válságos helyzetével foglalkozó parlamenti bizottságban dolgozik, másrészt a drogellenes harc szimbolikus alakjává válik. Mozgalmat indít "Drogok nélküli város" néven, Jekatyerinburg utcáit igyekszik megtisztítani a drogkereskedelemtől, egyrészt saját dzsipjén járja az utakat, másrészt feljelentőhálózatot alakít ki. Jórészt régi, kilencvenes évekbeli üzletfeleivel csatázik inkább kevesebb, mint több sikerrel. Erről szól a legnagyobb példányszámban elfogyott, a mozgalommal azonos című könyve, ami attól igazán érdekes, hogy mindenkit a nevén nevez. Ez főleg a drogbizniszbe nyakig sáros rendőrségnek fájt. 2007-ben nem választják újra képviselőnek, micsoda meglepetés.

A helyi reggae-ska zenekar, az Alai Oli Zsenya Roizman című számában

távolságtartóan ünnepli a drogellenes küzdelmet

Zsenya Roizman titka az, hogy amikor megszólal, őszintének tűnik. Lehet, hogy nem az, de nagyon sok politikussal szembel el tudja hitetni a hallgatóival-nézőivel-választóival, hogy az. Ehhez persze egy gondosan kitalált (és működő) imidzs is tartozik: egyszerű piros trikóival, borostás arcával, őszes (vagyis nem festett) és kócos hajával azt hangsúlyozza, hogy a nép egyszerű gyermeke. A nép egyszerű gyermekének persze nincs ékszerüzlete és nincsenek alvilági kapcsolatai, de ez más kérdés. Roizman ars poeticája és egyben kedvenc idézete Jevtusenkótól: A jóságnak kell hogy legyen ökle.

Arra hamar rájött, hogy nem sok keresnivalója van az állampárti oldalon (képviselő egyéni körzetből, függetlenként lett), ezért különféle ellenzéki pártokkal próbálkozott, de amikor belátta, hogy az aktuális pártja is csak egy csinovnyikok által összetákolt bábellenzéki társaság, akkor továbbállt. Jelenleg a Prohorov nevével fémjelzett Civil Platform tagja, polgármesteri győzelméből adódóan egyik legfontosabb kirakatfigurája. A következő hónapokban-években kiderül, hogy mit tud kezdeni egy ellenzéki polgármester a totális ellenszélben.