Oroszok

A "Fényképek Oroszországról" c. pályázat díjnyertes képeiből álló fotósorozat keringett nemrégiben a neten. Kiválogattam belőle néhányat ízelítőnek.

"Szótlan párbeszéd"

Magyarország külföldi címlapokra kerülésének egyik szükséges velejárója volt az Orbán Viktorra aggatott jelzők sokasága, melyek közül egy sem hangzott olyan jól, mint a "puszta Putyinja". Ráadásul az Orbán és Putyin közötti párhuzam nem csak első pillantásra találó, erről tanúskodnak a Magyarország "putyinizálódásától" író hazai cikkek is. Írásunkban utánajárunk, megérdemli-e Orbán a "puszta Putyinja" címet.

A megszokott nyugat-barát külpolitika elvetése, a nemzeti szuverenitás hangoztatása a nagy nemzetközi szervezetekkel való konfliktusoktól sem riadva vissza, az erősen központosított kormányzás, a média feletti hatalom növelése. Dióhéjban, ezek azok a pontok amik miatt sokan a putyini Oroszországhoz hasonlítják az orbáni Magyarországot. A lista életrajzi párhuzamokkal is bővíthető: jogi diploma, sport iránti rajongás, alacsony termet és párton belüli egyeduralom, hogy csak néhányat említsek.

Oroszországról, az oroszokról mindenkinek markáns véleménye van. Ez nálunk, Magyarországon fokozottan igaz, és kivételesen nem csak azért, mert a magyar ember úgy általában mindenhez ért - legyen szó a politikától a focin át az árvízvédelemig bármiről - hanem mert történelmileg úgy alakult, hogy sokáig többet kellett velük foglalkozni a mindennapi életben, mint az sokaknak kedvére lett volna.

Vizuálisabb olvasóink kedvéért - és hogy életben tartsuk a kötelező kínos költői képek alkalmazásának gyakorlatát ¬- mondhatnánk, túl sokáig és túl közelről éreztük magunkon az orosz (egyébként szovjet, de ne vesszünk el a részletekben) medve bűzös leheletét. Negyvennyolc, ötvenhat, nyolcvanhat és a kötelező oroszórák kitörölhetetlen emlékeket hagytak a kollektív emlékezetben.

A szavazatok 96 százalékos feldolgozottsága mellett lényegében biztosra mondható a vasárnapi orosz parlamenti választások végeredménye. Az Egységes Oroszország a szavazatok kicsit kevesebb mint felével, a mandátumok kicsit több mint felét gyűjtötte be. A választásokról szóló híreket két téma dominálja, a Kreml által elszenvedett csúfos vereség és a masszív választási csalás - legtöbbször a kettő együtt, ami azért furcsa, mert megfeledkezik a tényről, hogy egy választást elcsalni tulajdonképpen egyáltalán nem nagy kihívás.

A legfőbb demokratikus intézmény ugyanis alapvetően gyenge lábakon áll, hiszen megkívánja, hogy egy hatalmi csoport se használja ki az alkalmat és manipulálja az eredményeket a szavazatok leadása, számlálása és összegyűjtése által alkotott hosszú és sérülékeny folyamat közben. Egy komplett választás elcsalása persze igényel némi szervezettséget, de ne legyenek kétségeink, ami Lukasenkának vagy Kadirovnak megy az Putyinnak is menne ha nagyon akarná.