Oroszok

Ahol van óceán, ott lehet szörfölni. A kamcsatkai srácok kemények, így aztán ezt a tételt otthon is igazolják. Nem zavarja meg őket ebben az, hogy át kell kelni a hullámos óceánhoz egy-két hófedte hegyet: megkérik a haverokat, hogy kutyaszánnal húzzák el a snowboardjukat egy darabig, aztán mennek tovább. Konsztantyin Kokorjov és barátai már éppen eleget szörföltek  melegebb éghajlatokon ahhoz, hogy legyen összehasonlítási alapjuk: arról számoltak be a jéghideg vízben eltöltött órák után, hogy most aztán tényleg intim közelségbe kerültek a természettel. Ahogy a kikristályosodó víz az arcukba csap, miközben ők suhannak a hullámokon... Na jó, miután sosem szörföltem, lövésem sincs milyen érzés lehet ez, viszont az élményeikről összevágott kisfilm elég meggyőző.

Én az Orosz ok egyik posztjában olvastam először arról, hogy "az oroszok meg a medve". Azelőtt oroszsággal kapcsolatban csak a farkasról meg a nyusziról hallottam a "No megállj csak"-ból. Vagy maximum a beazonosíthatatlan fajú Csiburáskáról. De a medve…, az tényleg nem került soha a látószögembe. Utánanéztem és találtam egy elég kimerítő magyarázatot: "Az oroszok medvével történő azonosítását először bizonyíthatóan Shakespeare használta, amikor a Banquo szellemétől kísértett, rettegő Macbeth azt bizonygatja, hogy nem félne ő semmitől, ami emberi, sem a "torzonborz orosz medvé"-től, sem a "páncélos orrszarvú"-tól, sem pedig a "perzsa tigris"-től. Az V. Henrik című drámában pedig az orléans-i herceg "bolond ebek"-nek nevezi az angolokat, akik "szemüket behunyva rohannak az orosz medve szájába; s mint rothadt almát zúzatják szét a fejüket". (A medvének egy sor más állatnév között történő említése azt mutatja, hogy ekkor még nem politikai jelképként értelmezték.)

És a medve jól megragadt az angolok tudatában. Az 1600 körül Angliába érkezett első orosz követet a híradások - élvhajhász életmódját kiemelve - "táncos medve"-ként jellemezték. Később pedig politikai figuraként használták a nagy ragadozót, amelynek az orosz nép belső lényegét kellett kifejeznie - mint például a brit oroszlánnak az angolságot, vagy a gall kakasnak a franciaságot. Az orosz jellemet a medve, generációkon keresztül egy fenyegető és nehezen megfogható dologként jelképezte."

Tudják, hogy a február 15-én Cseljabinszk felett becsapódott meteorit nem is az első Oroszországban!? Valószínűleg már nincs élő szemtanúja annak az eseménynek, amely a XX. század egyik legrejtélyesebb jelensége. Nyomait azonban mindörökre őrzik írott-, hang- és képi dokumentációk.

Ma nyílik mega 2012-es év legjobb orosz fotóit bemutató kiállítás a Vinzavodban. A Vinzavod egy - önleírásuk szerint az első és legnagyobb - kortárs művészeti központ Moszkvában, a Kurszki pályaudvar szomszédságában, egy régi borászati üzem épületében (innen a név). Azt, hogy a legjobb fotókat fogják kiállítani onnan tudják, hogy 2008 óta minden évben kiírnak egy pályazatot, amire tavaly 569 településről 25 239 fotó érkezett, ebből választották ki öt kategóriában - környezet, építészet, emberek, hétköznapok/történések és stílus - a legjobb 365 képet.

Szerencsére online is megtekinthető a kiállítás, de aki teheti, nézze meg élőben, Moszkva mellett bemutatják még a képeket Pétervárott, Permben, Novoszibirszkben és Párizsban is.

Íme egy kis ízelítő.

Likovék a sztálini terror elől menekülve rejtőztek el mélyen a szibériai erdőben a '30-as évek derekán, hogy aztán negyven éven át szinte semmilyen kapcsolatuk ne legyen a külvilággal. Pár napja a Smithsonian Magazin felelevenítette a Likov család történetét, amit a hazai sajtó is megírt. A kérdés amit látszólag senki nem tett fel, hogy mi van ma család egyetlen élő tagjával Agafjával, aki azóta is a tajga magányos lakója.