Oroszok

Három fotós munkáit mutatom meg, akikben az a közös, hogy imádják az orosz telet fotózni.

Közülük az első Igor Spilenok, aki annak szentelte az életét, hogy az orosz természet szépségének lényegét megragadja. A brjanszki erdőben lakik. Az erdő jelentősége közismert: a honvédő háború idején a partizánok búvóhelyéül szolgáló terület több háborús emlékehelynek ad teret, de a természeti értékeit sokáig semmibe vették. Spilenok áldozatos munkája kellett ahhoz, hogy mára az erdő mintegy ötöde természetvédelmi terület legyen. Győztes csatája után élete második felében be akarta utazni egész Oroszországot, de a kamcsatkai Kronockij Nemzeti Parknál leragadt, évek óta az ottani medvéket, rókákat és egyéb élőlényeket fotózza.

Az orosz Hang, az aranybariton, az orosz opera legértékesebb exportterméke tegnap volt 50 éves. Dmitrij Hvorosztovszkij tősgyökeres szibériai, Krasznojarszkban született, ott tanult a művészeti iskolában énekelni, a városi Operaházban kezdte meg pályafutását. 27 évesen indult be nemzetközi karrierje, amikor 1989-ben megnyerte a BBC Cardiff Singer of the World versenyét (ráadásul a helyiek kedvence előtt). Ezen a versenyen is elénekli Posa márki áriáit a Don Carlosból, ami azért fontos, mert ebben a szerepben tudja legjobban használni legfontosabb tulajdonságát: kiművelt baritonjával és szibériai termetével besugározza a színpadot a kompromisszummentes, hősies, csőegyenes férfiasság. És az operaszínpadok nem dúskálnak ilyen fazonokban, külcsín és belbecs ritkán találkozik ennyire szerencsésen.

Sokan azt hiszik, hogy a cicák mind egyformák. Szőrősek, négy lábuk van és nyávognak. Pedig a macskák érzékeny, odaadó és igen szórakoztató élőlények. Minden egyes macska saját személyiséggel rendelkezik. Természetesen léteznek egy-egy adott fajtára jellemző sajátosságok is. Lustaság, játékosság, okosság, ilyesmi. Sajnos személyesen nem ismerek sok orosz cicát, tulajdonképpen egyetlenegy példánnyal tartom a kapcsolatot, de ő (Mászja, egy Orosz kék) annyira hisztérikus, hogy szeretném-, sőt merem hinni, hogy fajtán belül is akadnak kivételek.

Többször rangsoroltam már magamban a szakmákat nehézségük szerint. Általában költözés közben merült ez fel, mert ilyenkor mindig megállapítottam, hogy a világon a második legnehezebb munka valószínűleg a költöztetés. Fiatalemberek emeleteket rohangásznak le-fel zongorával, barokk franciaággyal, vagy éppen egy fatörzzsel a hátukon…. nem semmi. De! Őszintén, mindig meghagytam az első helyet egy másik szakmának, aminek képviselőivel soha életemben nem találkoztam és bányát sem láttam még saját szemmel, mégis úgy gondolom, hogy az első legnehezebb foglalkozás a világon a bányászé.

Sokan vágynak Oroszországba, de a legtöbben még gondolatban is megállnak Moszkvánál. Pedig az orosz fővároson túl is számtalan kaland vár az utazóra. Nem kell mást tenni mint a Jaroszlávszkaja pályaudvaron felszállni a híres/hirhed Transzszibériai Expresszre! A végállomás az ország keleti határa, Vlagyivosztok, ami mindössze 9200 km oda, ugyanennyi vissza. Tizennégy nap múlva újra Moszkvában lehetünk.