Oroszok

Tudják, hogy a február 15-én Cseljabinszk felett becsapódott meteorit nem is az első Oroszországban!? Valószínűleg már nincs élő szemtanúja annak az eseménynek, amely a XX. század egyik legrejtélyesebb jelensége. Nyomait azonban mindörökre őrzik írott-, hang- és képi dokumentációk.

Többször rangsoroltam már magamban a szakmákat nehézségük szerint. Általában költözés közben merült ez fel, mert ilyenkor mindig megállapítottam, hogy a világon a második legnehezebb munka valószínűleg a költöztetés. Fiatalemberek emeleteket rohangásznak le-fel zongorával, barokk franciaággyal, vagy éppen egy fatörzzsel a hátukon…. nem semmi. De! Őszintén, mindig meghagytam az első helyet egy másik szakmának, aminek képviselőivel soha életemben nem találkoztam és bányát sem láttam még saját szemmel, mégis úgy gondolom, hogy az első legnehezebb foglalkozás a világon a bányászé.

Azt beszélik, hétvégére eljön hozzánk a szibériai tél. Ijesztően hangzik, annyi szent. S mivel híján vagyok saját tapasztalatnak, ezért inkább Jevgenyij Griskovec barátom szavait idézem az igazi szibériai télről.

"…Egész biztos nem olyannak képzelnek egy szibériai téli napot, mint amilyen az valójában. Olyan sötét reggelt nem tudnak elképzelni, amikor a fagyos köd nem is a levegőben lóg, hanem közvetlenül az ember szemére tapadva tompítja látását. Az emberek felhúzott gallérral, dérrel fedett lehajtott fülű sapkában, behúzott nyakkal járnak az utcán. A fák vékony jégruhában dermedten állnak és fehéren csillognak, fagyott törékenységükben mintha még csilingelnének is. Ahogy talpunk a havat éri, az halkan sivít, mintha csikorgásából kivonták volna az alacsony frekvenciát. A buszmegállóban az emberek topognak, sáljaikat, kesztyűiket szájuk elé tartva veszik a levegőt, mögöttük az újságos bódé fehéren világít, mint egy jégdomb. Az autók kipufogtatott gáz- és gőzpárája azonnal átalakul fagyos köddé, elhomályosítva mindent.