Oroszok

Hétvégén polgármestert választanak Moszkvában, 10 év után először. Persze lefutott a meccs, marad az eddigi, Putyin által kinevezett, most választások útján legitimálandó Szergej Szobjanyin.

Ugyan van másik 5 jelölt, közülük csak egy igazán érdekes, a parlamenten kívüli ellenzék emblematikus figurája, Alekszej Navalnij. Sokáig kérdéses volt, hogy egyáltalán indulhat-e, sikkasztásos ügyben járja a bíróságot, de úgy tűnik, hogy nem akarnak belőle mártírt csinálni: egy börtönbezárt politikai vezető több bajt tud okozni, mint egy választásokon legyőzött. Szobjanyin a kampányát arra fűzte fel, hogy mennyit épült-szépült-bővült Moszkva az ő ideje alatt (sokat) és hogy Navalnij fúj-fúj. Navalnij közben a metrón és az utcákon nyomul, a blogjában irogatja a leleplező posztokat Szobjanyin ingatlanügyeiről.

Navalnij támogatóit szokták kreatív osztálynak is hívni, a kampány alatt igyekeznek ezt igazolni, előálltak minden idők legcukibb politikai kampányfilmjével. A reklám élvezetéhez nem kell tudni oroszul, nem kell szeretni Navalnijt, elég annyit tudni, hogy a moszkvai választásokon a szavazat akkor érvényes, ha a szavazószelvény kis négyzetébe pipa, kereszt vagy ilyesmi kerül.  

Ettől még nem fog Navalnij nyerni, sőt, a második helye is meglepő lenne, csak egy rövid ideig kevésbé lesz befeszülős a politikai harc.

Újabb vendégposzttal jelentkezik Tóth-Czifra András, politológus, politikai tanácsadó.Legutóbbi átfogó belpolitikai elemzése után, András, most a nálunk is többször tárgyalt Pussy Riot-ügyet helyezi tágabb politikai kontextusba. A szerző Oroszországról írt további elemzéseiért és kommentárjaiért keressétek fel No Yardstick című blogját, és a Twitter-ét.

Évek óta nem kapott akkora nyilvánosságot orosz bírósági tárgyalás, mint a Pussy Riot ügye. Nem csoda: ha nem lett volna elég a tavalyi választások óta tartó balhék miatti világméretű figyelem, a tárgyalás már önmagában is sok csámcsogni valót hozott. Elvégre ezúttal három mutatós fiatal hölgy került a bíróság elé a sokszor sótlan és a külföld számára nehezen megkülönböztethető ellenzéki figurák helyett. Három hölgy, akik a "puncilázadás" nevet viselő együttesben zenéltek. Akik mellett Madonna is kiállt, és akik mindvégig egyértelművé tették, hogy politikai okokból állnak a bíróság előtt. Annak ellenére vált ez az ügy az orosz kormány elnyomó politikájának egyik szimbólumává, hogy megítélése korántsem egységes, külföldön sem, de főleg nem Oroszországban. Az alábbiakban én nem is ítélkezem sem a lányok, sem bíráik felett, hanem inkább azt próbálom kibogozni, hogy valóban akkora felhajtást érdemel-e ez a sztori, amekkorát kapott.

Június 12-én kora reggel több orosz ellenzéki vezető lakásán tartottak házkutatást a különleges erők. Saját bevallása szerint a mit sem sejtő Kszenyija Szobcsak bugyiban, félmeztelenül nyitott ajtót, és ugyanebben a szerelésben volt kénytelen végignézni, ahogy a rendőrök feltúrják lakását, vihognak személyes leveleit olvasva és lefoglalják összes készpénzét, potom egymillió eurót és félmillió dollárt. De hogyan lett az orosz Paris Hiltonnak nevezett üdvöskéből az ellenzék egyik vezéralakja?

Szombaton a farkasordító (-23fokos) hideg ellenére 50-70ezer ember vonult utcára Moszkvában, hogy a tisztességes választások mellett és Putyin ellen tüntessen. Mindeközben azonban a város másik felében legalább ekkora tömeg biztosította támogatásáról a volt és leendő elnököt. Újra nehéz higgadtan, kívülállóként figyelni az orosz híreket. Az ember akarva akaratlanul fellelkesül az utcára vonuló ezrek látványától és könnyen azon kapja magát, hogy együtt énekli Sevcsukkal a Rogyinát. De miért nagy szó az, ha egy több mint tízmilliós városban pártízezer ember az utcára vonul? Röviden, azért mert ezelőtt nem tettek ilyet.

A középosztály ébredése

Az orosz rendszerváltás tökéletlenségeinek sorában fontos helyet foglal el a nagy társadalmi polarizáció és az erős középosztály hiánya. Ráadásul az oroszok megörökölték a szocializmusból a kétoldali politika-undort is, így aztán nem meglepő, hogy a nyugaton megszokott minták, melyekben az aktív középosztály fontos szerepet tölt be, nem tudtak megvalósulni Oroszországban. December óta azonban mindez megváltozni látszik, hiszen szombaton már a harmadik nagyszabású demonstrációt tartották a fővárosban, és kisebb szimpátia-tüntetéseket az ország több más városában is rendeztek.