Oroszok

Az orosz Jekatyerina Panyikanova képeihez "vászonként" régi könyveket használ fel. Errata Corrige (hibajavítás) c. képsorozata gyermekkorának könyvlapokon való - első pillanatra talán - szokatlan felidézése.

Az elbeszélések (raszkazi) könnyeden kapcsolódó fűzérét kapja az olvasó. A kötet bevezetője metaregénynek nevezi, hiszen fragemtáltsága és a fantasztikus elemek ellenére (ez utóbbi nem világos miért lenne ellentét), botrányos, de teljes képet fest a szerző szerint valóságos Oroszországról.

Hogy mennyire lenne ez metaregény a szó definíciós értelmében, az kérdéses, hiszen a szerző nem utal direktben a regényírás folyamatára magára. Az elbeszélések időnként visszautalnak egymásra, egy-egy visszatérő szereplővel, vagy helyzettel találkozhatunk. Hogyan jelenik meg Oroszország és a haza? A szerző először is határozott kísérletet tesz arra, hogy a társadalom minden rétegéből merítsen mind a rétegződés, mind a földrajzi dimenziók mentén: párezer lakosú zsákfalutól az eldugott, és elnőiesedett kisvároson át a fővárosig. Találkozunk nyugdíjasokkal, vállalkozókkal, maffiával, akadémikusokkal, és természetesen az elnökkel (ez utóbbival mind egyes mind többesszámban).

A történetek tapinthatóan ironikus hangja és a jóízléssel adagolt fantasztikus elemek mellett mégis szorongató érzése marad az olvasónak: nincs feloldás, a fiktív szüzsé annyira realisztikus, hogy ott zakatol: ez a valóság.

"Boldogan maradtam volna Kijevben - dühöngött egy aszott, vén domovoj … - de az az átkozott Szvetlána Tyihonovna ismerte a régi rituálét. Legjobb fekete, apró sarkú, fűzős cipőjében kiment a tökföldre, kirakott egy nagy, kerek sajtot, és azt kiabálta: "Domovoj apó! Ne maradj itt, hanem gyere a családdal!" A vén kurva."

Mondja ezt egy vén házi szellem, és ha azt hittük, hogy a házi szellemek nem káromkodnak, vagy hogy a dicsőséges októberi forradalom a mesék szereplőinek életére nincs hatással, sok meglepetést tartogat még számunkra Catherynne M. Valente Marija Morevna és a Halhatatlan című könyve.

Ki vette rá George Bush-t, hogy háborút kezdjen Irak ellen? Hát az oroszok! Nem, ez nem az új amerikai filmcsoda Bruce Willissel, vagy Brad Pittel a főszerepben, hanem egy nagyon is mai, és nagyon is orosz író regényének szüzséje. Pelevin hőse ezúttal Isten hangjaként kézi vezérlésből irányítja a világot, azaz az Amerikai Egyesült Államok Elnökét. Az Isten hangjaként egy ogyesszai zsidó fiút ismerünk meg, akit a moszkvai titkosszolgálat kényszerített nem mindennapi szerepre. A díszlet és a zseniálisan szellemes retorikai fordulatok mögött megismerhetjük a világ és az orosz antiszemitizmus, a vallás hatalma, és Bush kétséges elnöksége mögött az emberi határokat, a hatalom és az esendőség viszonyát.

Az olasz könyvesboltokat böngészve bukkantam rá egy gyöngyszemre. A különböző kultúrákat bemutató kislányoknak készült kifestőfüzetek egyik darabja orosz témájú. Egyrészt érdekes volt, hogy mely kultúrákat érzik eléggé távolinak/ másnak/ érdekesnek (?) ahhoz, hogy stilizált formában bemutassák a nyugat-európai kislányok számára. Nos, az eredeti kiadvány Franciaországban jelent meg tavaly, és a szláv babák címet viselte, ami az olasz piacon már Russiaként hódít, az ázsiai babák, a keleti babák, és külön a japán babák füzetek mellett. Bevallom kiváncsivá tett, hogy az összefoglaló, a sokszínű kultúrákat egybemosó kategóriák mellett mégis hogyan ábrázolják az orosz kislányokat.

A kötet borítóján egy bájos, kékszemű kislány mutatkozik be: Il mio nome é Lena. - A nevem Léna. Szőke fonott varkocsai és prémes felöltője romantikus múlt századi királylány hangulatot kölcsönöz neki.