Oroszok

(Fotók: Rácz Anna)

Megnyílt a Matrjoska Bisztró; az Arbat és az Arany Kaviár által kifeszített pesti orosz gasztropiac közepén tátongó űr betöltője. Meghívtak minket, hogy teszteljük a helyet, naná, hogy elmentünk. Azt azért előre eldöntöttem, hogy bármi történik is, a mai poszt utolsó mondata az lesz: Az anyukám jobban főz.

"A jó kvasz állandó itóka" - írja Puskin az Anyeginban Áprily Lajos fordításában. Ami lassan igaz is lesz, mert bár a kvász jelenkori történetében leginkább szezonális, azaz nyári frissítőként volt elkönyvelve, az elmúlt években ahogy nőtt az üzleti lehetőség, úgy találta ki egyre több kereskedő, hogy mennyire jól lehet egész évben inni az erjesztett rozslét.

Nem valószínű, hogy akár ha éhesen lődörgök a környéken, betévedtem volna az ARBAT orosz gyorsétterembe. Kívülről nincs semmi hívogató, csalogató jel. Belül sem mondanám elsőre hangulatosnak a helyet, bár kellemesen szellős. A külsőségekről azonban legyen ennyi elég, mert itt nem is ez a lényeg. Én egy előre megbeszélt találkozóra mentem oda azzal a céllal, hogy felfedezzük, mennyire orosz és mennyire gyors ez a februárban nyílt étterem. Mire kis barátaim megjöttek, én már eufórikus hangulatba kerültem. Egyszerre ettem a szirnyikit és a sós uborkát, miközben kanalaztam a szoljánkát. Aztán míg a levest visszatették a mikróba melegedni, beiktattam egy kis taknyosgomba-salátát (nem ez a hivatalos neve, de a mi családunk így hívja nyákos állaga miatt). Szóval hangulatba kerültem.

És most nem a katonákra gondolok. Hanem arra, hogy az orosz üzletekben is lassan kicserélődtek a termékek, új cégek új márkái jelentek meg. Ráadásul az új cégek elég gazdagok ahhoz, hogy komoly brandeket tudjanak felépíteni, simán megfizetnek egy sztárdizájnert, aki megformálja nekik a márkát, olyan kampányokat pakolnak a márkák mögé, hogy lassan elhalványítják a szovjet idők legendás termékeinek emlékét.