Oroszok

Végül nem szerepeltek olyan vészesen az oroszok Londonban, ahogy az elején kinézett. Trefilov mesternek ugyan nem sikerült győzelembe ordibálni tanítványait, de végre van csapatsportban is siker: a röplabdázó férfiak heroikus küzdelemben nyerték meg a döntőt a brazilok ellen. Az igazi dráma két orosz gyaloglónő főszereplésével zajlott: a 20 kilométeres távon címvédő Kanyiszkinát lehajrázta (a gyalogló hajrá önmagában különleges látvány) a tanítványa, a 19 éves Lasmanova. Egy leheletnyivel jobb az éremhelyzet, mint Pekingben volt, és bár hivatalos értékelés még nincs, de Prohorov - mint a biatlonszövetség elnöke és mint az ellenzék vezetője - már gyökeres változásokat szeretne látni a sportvezetésben. Egyébként meglepően értelmes gondolatai vannak arról, hogyan kellene a felelősség elmismálosát kivédeni, a technikai újdonságokat bekapcsolni a felkészülésbe, és ami a lényeg: a sportirányítás "kínai" és "nyugati" modellje közül az utóbbit választani. A dolog sürgős, 2014-ben Oroszországban, Szocsiban lesz a téli olimpia, sportos, politikai, nemzeti identitást érintő tétjei lesznek a rendezvénynek.

Addig is, itt vannak az előző héthez hasonlóan az orosz (tehát hangsúlyosan nem szovjet) sport nagyágyúi, az első hat alfahím.

6. Oleg Szaitov - bokszoló

Már nagyon fiatalon kiderült, hogy elképesztő bokszoló, sorra nyerte a versenyeket a Zsiguljovszkban lakó Oleg (azóta díszpolgár is), annyira, hogy rendesen el is szállt az agya önmagától. 20 évesen, háta mögött a junior világbajnokság megnyerésével a sportolás helyett az éjszakát választotta. Egy duhaj parti közepén valaki a kezébe nyomta Osho, a szexguruként is ismert vallási vezető könyvét, ami gyökeresen megváltoztatta az életét. És nem, nem pornósztár lett, hanem visszatért a sportszerű életmódhoz, aminek meg is lett az eredménye: 1995-ben ezüstérmet szerez váltósúlyban a világbajnokságon. Itt kezdődik el párharcuk a legendás Juan Hernandez Sierrával, akitől a döntőben kikapott. Rá egy évre, az olimpián, a döntőben már Hernandezt is sikerül legyőzni, aranyérmes, majd ezt a bravúrt a budapesti világbajnokságon is megismétli: döntő, Hernandez az ellenfél, Szaitov győz. Pedig a döntőben mindkét keze sérült volt. A sérülések követték egymást, 2000-ben már nem is ő volt az esélyes, ennek ellenére győzött, és az aranyérem mellett a Val Barker-díjat is elnyerte. 2004-ben még megpróbálta a lehetetlent, de nem sikerült harmadszor győznie, bronzérmes lett. Így is minden idők legeredményesebb orosz bokszolója lett. Sportolói pályafutása után újságíró lett, később - mint a legtöbb orosz sportsztár - belekóstolt a politikába.

Még tart a londoni olimpia, de az már most látszik, hogy véget ért egy nagy korszak az oroszoknál. Kiderült, hogy amikor a volt szovjet sportolók kiöregedtek, a régi műhelyek felbomlottak, az államvezérelt sportnak is vége lett. Persze még működnek a régi reflexek, jól elzavarják a sportvezetőket, kijelölnek majd egy bizottságot, hogy vizsgálja meg tüzetesen, miért nyertek ilyen kevés aranyat. Pedig ezt már Pekingben is láthatták volna: az, ami a szovjet időszakban csábító volt a sportolói létben, az ma már nem annyira, nem úgy vonzó. Ha ki lehet menni külföldre tanulni, meggazdagoni, akkor rendben. De addig se kelljen elviselni az embernek Trefilov-típusú edzőket, akik még mindig azt gondolják, hogy addig kell ordítani a sportolóval, amíg ijedtében nem győz. Nem véletlen, hogy a londoni orosz győztesek közül jópáran nemzetiségiek (akiket amúgy, amikor éppen nem büszkék rájuk, lenéznek, a mélyorosz rasszisták meg is vernek), pl. egy dagesztáni fiatalnak még mindig a szabadság útja a sport. Ugyanígy a nők előretörését is meg lehet érteni.

A következő összeállítás ezért egy letűnt korszaknak is emléket állít. 1996-tól 2012-ig veszi szemügyre, kik a legnagyobb orosz olimpiai férfi sportolók, az alfahímek.

12. Ivan Uhov - magasugró

A fentiekre rácáfolva Ványa igazán egy mai sztár. 2008-as részegen bemutatott ugrása nagy kedvenc volt a neten. Az edzőjének, a 2000-es olimpiai bajnok Szergej Kljuginnak minden trükköt be kellet vetni ahhoz, hogy ne tiltsák el tanítványát. Enélkül is kilógott az orosz atléták rendezett világából, pl. többször felszedett, majd leadott húsz-harminc kilót. Saját magát nem tekinti sportolónak, csak egy srácnak, aki szeret ugrálni. Igazából ki sem jönne a szobájából; ha a felesége nem rángatta volna ki, most is nyomatná a World of Warcraftot. Ja, és utálja a napfényt, komoly eredményeket eddig fedettpályán ért el. Talán a rossz időjárás tehet arról is, hogy Londonban leiskolázta a mezőnyt. Egy hónappal ezelőtt az orosz nemzeti bajnokság nagyobb csatát hozott.

2008 érmesei és 2012 indulói közül válogattuk össze, íme a top10. Kihagytunk volna valakit? Írd meg!

10. Olga Kanyiszkina

2008-ban győzött a 20 km-es gyaloglásban, a londoni versenynek is ő az abszolút esélyese. A 27 éves, mordvinföldi atléta 40 kiló vasággyal, de iszonyúan szívós.

Olga a pekingi esőben

Olga az aranyéremmel

Olga divatlapnak pózol