Február 7-én, a téli olimpia megnyitóján a sportolók bevonulása és az obligát tüzijátékba torkolló showműsor előtt egy rövid, alig négy perces kisfilmet vetítettek, amelyben az orosz ábécé betűit mutatták be egy-egy orosz kultúrtörténeti személy, tárgy vagy fogalom kapcsán.

Az egész olimpia, más szempontok mellett, legitimációs szereppel is bír, a rendező ország lehetőségeinek és képességeinek felmutatásának terepe, a világ felé mutatott kép elfogadtatása zajlik heteken át, ezt láttuk Pekingben és Londonban, és ezt látjuk most Szocsiban is. Újdonság, hogy egy téli olimpiánál erősödik fel ez a szerep, eddig csak nyári olimpiáknál szoktuk meg ezt. Az eddigi téli olimpiáknál inkább a funkcioanlitásra koncentráltak: hagyományosan hegyes és hideg, hóval és jéggel bőségesen ellátott városok voltak a rendezők, a politikai szempontok eltörpültek. Szocsi mindenképpen kilóg a sorból: a közkedvelt nyári üdülőhely senkinek nem jutott volna eszébe mint téli olimpiai helyszín, ha nem írja felül a funkcionalitást a politika. Oroszország meg akarja magát mutatni a világnak, és ehhez alkalmakat keres, 2018-ban a foci világbajnokság még nagyobb lehetőség lesz, ahhoz képest ez a mostani csak főpróba jellegű.

Éppen ezért érdekes megnézni a kisfilmet azzal a szemmel, hogy mit is akar magáról bemutatni Oroszország. Az ábécé katalógust mutat, az új orosz identitást mutatja fel. Nincsen benne a vodka-matrjoska-balalajka szentháromság, de még szamovárt, hagymakupolát, kaviárt is elvétve látunk. Az usanka maradt meg hírmondónak a hagyományos, a világban is ismert orosz tárgyak közül, nyilván a téli jelleg miatt. 

Az unalomig ismert dolgok helyett a felsorolásban ott találjuk a helikoptert, a televíziót és az ejtőernyőt. Persze, lehet azt mondani, hogy ezeket oroszok találták fel: Igor Szikorszkij helikoptere, Borisz Rozing tévéje és Gleb Kotelnyik ejtőernyője valóban az elsők között volt, de ez inkább csak szelektív válogatás a magyarok számára is jól ismert nemzeti szemüvegen keresztül nézett technikatörténetből (érdemes megnézni pl. a tévékészülékről szóló wiki oldalakat, érdekes különbségek mutatkoznak a különböző nyelveken felsorolt feltalálók között). Mindenesetre jól hangzik, és erősíti a tehetséges nemzet a világ élvonalában képzetét. Ahogy az űrkutatásra utaló több név és fogalom is.

A népi(es) dolgokat a Hohloma képviseli. A nevet ugyan kevesen ismerik, de a tárgyakat és a stílust annál inkább, igazából ezt szoktuk oroszosnak nevezni.

Híres emberből a nagy írók (Puskin, Dosztojevszkij, Csehov, Tolsztoj) nem okoznak meglepetést (bár az ötödik beemelt író merészen Nabokov lett), annál inkább a festők: Chagall, Malevics és Kandinszkij, akik persze tényleg jók és híresek, de messze nem ők képviselik az orosz képzőművészeti kánont. Vagyis itt egy olyan válogatási szempont is bejátszott, ami nem a hazai elfogadottságot-elismertséget, hanem az elképzelt világi kánonnak való megfelelést részetítette előnyben. Bekerült egy építész, Alekszej Scsuszev is, akinek három híres alkotása (moszkvai pályaudvar, Lenin mauzóleum, Komszomol metrómegálló) közül a kisfilm képanyagába a metrómegálló került, pedig tudjuk, hogy melyik művétől lett országosan híres és négyszeres Sztálin-díjas. A hírességek között egy nő is akad: II. Katalin cárnő. Hogy az uralkodók közül miért pont ő szerepel egyedül név szerint, nem tudni, talán pont a női kvóta miatt.

A legnehezebben megfejthető fogalmat hagytam a végére. A főszereplő kislány (akinek a neve a Szeretet/Szerelem értelmű Любов) egyszercsak elérkezik az и (i) betűhöz: Империя. Birodalom. Nagy Péter képe mellett jelenik meg a felirat, de nekem kétségeim támadtak, hogy ezt csak a  történelemhez kapcsolódan kell értenünk, vagy ez már az új identitás rész, esetleg a jövőben elérendő cél. Jaj.

Szerencsére maga a kisfilm nem ilyen baljóslatúan végződik: az utolsó betű a я, ami egyben én-t is jelent, összeolvasva Россия (Oroszország) nevével egy személyes elköteleződést láthatunk, a kislány nevének jelentése értelmében ráadásul a szeretet is megjelenik ebben a kapcsolatban.