Oroszok

85 éves korában elhunyt Vagyim Juszov operatőr, Andrej Tarkovszkij első három filmjének alkotótársa. A szakmát Borisz Bolcsaktól, Mihail Romm operatőrétől tanulta Moszkvában, és ahhoz képest, hogy 1954-ben végzett, csak 1960-ban, 31 évesen volt vezető operatőr egy filmnél. Viszont az rögtön Tarkovszkij vizsgadarabja volt, az Úthenger és hegedű című rövidfilm. Jól belekezdett. Ezután egyértelmű volt a hosszabb távú együttműködés Tarkovszkijjal, amitől stabil egzisztenciát nem, de művészi kiteljesedést annál inkább remélhetett. Ideális választás volt Tarkovszkij számára, ugyanis Juszov a rendező minden elképzelését, vágyát, álmát sajátos technikai problémaként fogta fel, és a maga által kifejlesztett, felturbózott kamerákkal, mozgatási eszközökkel, stabilizátorokkal oldott meg. No meg persze tehetséggel.

Napokig egy rockopera értelmezésén, megítélésén fogunk vitatkozni, erről eszembe jutott, hogy ugyanazokban az években, amikor Szörényi Levente és Bródy János a háromperces daloktól a nagyobb forma felé fordult, néhány orosz művész is pont rockoperában kezdett gondolkodni. Mark Zaharov, a moszkvai Lenkom (ennek a színháznak a neve a rövidítésfetisizmus mintapéldája: eredetileg LENini KOMszomol színház volt, a rendszerváltás után egyszerűen a mindenki által használt rövidítést vitték tovább) főrendezője rájött, hogy a fiatalokat úgy tudja a színházba csábítani, ha valami rockosat mutat nekik, látta a Jézus Krisztus Szupersztár sikerét, ő is ilyet akart.

Az orosz Hang, az aranybariton, az orosz opera legértékesebb exportterméke tegnap volt 50 éves. Dmitrij Hvorosztovszkij tősgyökeres szibériai, Krasznojarszkban született, ott tanult a művészeti iskolában énekelni, a városi Operaházban kezdte meg pályafutását. 27 évesen indult be nemzetközi karrierje, amikor 1989-ben megnyerte a BBC Cardiff Singer of the World versenyét (ráadásul a helyiek kedvence előtt). Ezen a versenyen is elénekli Posa márki áriáit a Don Carlosból, ami azért fontos, mert ebben a szerepben tudja legjobban használni legfontosabb tulajdonságát: kiművelt baritonjával és szibériai termetével besugározza a színpadot a kompromisszummentes, hősies, csőegyenes férfiasság. És az operaszínpadok nem dúskálnak ilyen fazonokban, külcsín és belbecs ritkán találkozik ennyire szerencsésen.