Oroszok

November 28-tól január 6-ig tart az ortodox karácsonyi böjt, ami vallási-szellemi szempontból megegyezik az adventtel; régebben a magyarok is kisböjtnek hívták a karácsonyt megelőző időszakot. Nyilván vannak, akik szigorúan követik az előírásokat, de a hívők többsége számára a karácsonyi böjt jóval lazább a húsvétot megelőző nagyböjtnél. Konkrétan ez azt jelenti, hogy vodka helyett sör-bor-kvász, hús helyett hal, meg egy kis csirke, hiszen az igazából nagyranőtt tojás. A mi családunkat nehéz lenne valllásosnak tekinteni, mert nem az, viszont minden alkalmat megragadunk a gasztronómiai játszadozásra. Íme tehát a lazán értelmezett böjti menü, Olga néni receptjeivel megtámogatva.

Annyian kérték, hogy nem állunk ellen tovább: ezentúl vasárnaponként terített asztalok, receptek, kajasztorik lesznek. Ehhez segítséget is kapok, moszkvai nagynénikémet, Olga nénit arra kértem, hogy meséljen arról, milyen mostanában az orosz konyha, mik az új trendek, divatos fogások. És nagyon sok receptet küldött! De az első alkalommal egy budapesti asztalt járunk körbe, ugyanis a szüleim megismerkedésének 50. évfordulóját klasszikus orosz ebéddel köszöntötte a család. Két ételnek részletesen is leírom a receptjét, a többit linkelem, mert egész jó megoldások születtek már magyarul azokra. És mindenről fotóm is van!

Orosz nagymamám szerint, nemzeti konyhájuk úgy alakult ki, hogy a rengeteg szegény ember mindent megfőzött, vagy nyersen megevett, amit talált. Szerencséjükre az országnak vannak tengerei, folyói, édes vizű tavai, amikben sokféle hal él, hegyei, erdői, ahol a bogyók, gombák nőnek és állatok legelnek. Szóval van lelőhely bőven. Természetesen nem feledkezhetünk el a kaviárról pezsgővel sem, de az nem szerves alkotóeleme a hagyományos orosz népi konyhának.

A számos karácsony és újév (európai, orosz) után a tél végén az ünneplésre okot adó alkalmak a tavaszba való átmenetet is kitöltik. A telet kitessékelő farsang, azaz maszlenyica február végén szalmabábú égetéssel, vagy egyszerűen kint a hóban elfogyasztott kiadós blinivel, forró csájjal telik.

A népi hagyomány szerint a maslenyica hetében (ami a nagyböjtre való felkészülés hete volt) szánkózni hívták a lányokat, sátrakban (balagani) blinit (palacsintát) sütöttek, és szalmababút hordoztak végig az utcákon. Az ünnepi hét vasárnapján kölcsönös bocsánatkérésekbe bocsátkoztak, hogy a böjt előtt megtisztuljanak (ezt a férfiak vodkával pecsételték meg), az elégetett szalmabábu hamvait pedig szétszórták, egyes helyeken a tűzbe dobták a bábut, máshol rituálisan eltemették. A télszimbólum szalmabábu még a szláv hagyományból öröklődött át. A kerek palacsinta a napot jelzi, termékenységet jelent.

Még a nyolcvanas évek derekán az amúgy csak hivatalos, szovjet ünnepek mellet csupán az újév és a maszlenyica volt az, amit ünnepeltünk. Hosszú hetekig készültünk az egész estét kitöltő műsorra, a majdnem negyven fős osztályunk az órák után rendületlen próbálta az oj blini, blini, blini, oj blinocski moji csasztuskát. Szegény osztályfőnökünk, akit a történelemkönyvi ábrázolásokra való kísérteties hasonlósága miatt csak előembernek hívtunk, egyre kétségbeesettebben próbálta belénk verni a szovjet hazát dicsőítő verseket, a lányok által technika órán varrt ruhák divatbemutatójának koreográfiáját, és még ki tudja mit, amire már nem is emlékszem, hiszen az egész ünnepség végül elolvadt a hóval. Csupán a reményt adó napsugárra emlékszem, ami hidegen csillogott a megfagyott hóbuckák tetején, és arra, hogy mennyire szerettem, amikor szombaton a menzán igazi blini volt, eperlekvárral, harminc kopejkáért.

Az talán azóta sem változott, hogy a tavasz ugyan még sokára érkezik, de a márciusi nőnapon virágba borul egész Oroszország, végtelen tulipán, nárcisz csokrok és dobozos orchideák illata kúszik a latyakos metrón, a hosszú nap után spiccesen, kissé félrecsúszott sminkben utaznak hazafelé az ünnepelt nők.

A két ünnep szorosan követte egymást idén, tiszteletükre a blog szerzői egy kellemes, pesties-oroszos délutánt töltöttünk együtt. Volt scsí, orosz kotlet, pirozski, akaziki, hússaláta, blini sguscsenkával vodka, és rengeteg gyönyörű tulipán.

A menü pesties volt, a helyi piac kínálatához mérten készültek az ételek. A scsíbe (ami friss, zsenge, még zöld káposztából a legfinomabb) egy kevés csalamádé (ld. vecsési káposzta) is került, a blini pedig, ugyan bőséges tejföl került a tésztájába, valljuk be palacsinta lett. Hogy adjunk a hagyománynak is, az autentikus ízek kedvéért a gombás pirogba zödhagyma és krumpli is került, a marhakotlet teljes mértékben nélkülözte a pirospaprikát, a bliniben a sguscsjonka valódi orosz sürített tej volt, a saláta pedig házi recept szerint készült előételként. Elővettem ugyan a szamovárt is, de bevallom, nem mertem bekapcsolni (elektromos), nehogy felrobbanjon negyven évnyi pihenés után. A legjobb scsí és blini recepteket, elkészítjük és megosztjuk a blogon, illetve várjuk ide.

Boldog nőnapot és boldog tavaszt!