Orosz nagymamám szerint, nemzeti konyhájuk úgy alakult ki, hogy a rengeteg szegény ember mindent megfőzött, vagy nyersen megevett, amit talált.  Szerencséjükre az országnak vannak tengerei, folyói, édes vizű tavai, amikben sokféle hal él, hegyei, erdői, ahol a bogyók, gombák nőnek és állatok legelnek. Szóval van lelőhely bőven. Természetesen nem feledkezhetünk el a kaviárról pezsgővel sem, de az nem szerves alkotóeleme a hagyományos orosz népi konyhának.

Az oroszok étkezési szokásaira jellemző a bőséges, úgy értem energiadús reggeli, hogy legyen erő a napi munkavégzéshez. Ez általában tejbe, vagy vízbe áztatott magvakból, hajdinából, „grécská”-ból (vagy a mai müzli más alkotóelemeiből) áll. Illatok ide vagy oda, akik tehetik már reggelire is halat esznek, mert a hal igen kedvelt arrafelé. Úgy az édesvízi halak, pl. a csuka, mint a Kaszpi-tengerből származó tokhal. Utóbbi nemcsak húsa, de a belőle nyert kaviár miatt is közkedvelt, amit inkább eladnak, mint fogyasztanak.

Az ebédet és a vacsorát szinte mindig a "zakuszki" előzi meg, ami egyébként vegyes ízelítőt jelent. Talán azért alakult ez így, mert az étkezést megelőző vodkázgatáshoz kell harapni is valamit. Tudvalevő, hogy ahány ház annyi szokás, de tapasztalataim szerint az oroszokra általában jellemző, hogy későn ülnek asztalhoz, a vacsora akár kilenc-tíz órakor is kezdődhet, mert amúgy későn is fekszenek. A magyar szokással szemben, az étkezések sajátossága, hogy együtt tálalnak különféle hideg és meleg ételeket. Tulajdonképpen szinte mindent egyszerre tesznek az asztalra.              

Világszerte elterjedt az orosz „borscs” (céklaleves), amely egyik nemzeti ételük. Céklából, káposztából és egyéb zöldségekből főzik. Akinek van pénze, hússal, akinek nincs, hús nélkül. Végül tejföllel és petrezselyemmel megszórva tálalják. Ez a leves, csupán annyiban különbözik másik híres levesüktől, a „scsí”-től (káposztaleves), hogy míg az elsőben a cékla dominál, a másodikban a káposzta. Kicsit olyan ez, mint két világhíresség, pl, Naomi Campbell és Tyra Banks. Mindkettő tökéletes, és akinek az egyik tetszik, annak a másik is tutira bejön. (Nem érdemes belekötni, mondom, hogy kicsit olyan.)
             

               borscs                                           scsí                                           apró különbség

Mit eszik még a szegény ember? Hát tésztát. Azok közül a leghíresebb a „pilmenyi”, az olasz raviolihoz hasonlít, melyet sertés-, marha- vagy vadhússal töltenek és a „pirog”, amit viszont nemcsak sós, de almás, túrós töltelékkel is készítenek. Egyébként szinte bármit, ami kéznél van (almát, túrót, káposztát, stb.) összekevernek egy kis liszttel, és már kész is a „szirnyiki” valamilyen variációja, amit lekvárba, vagy tejfölbe mártogatható desszertként, de akár főfogásként fogyasztanak. Azt nem tudom pontosan, hogy akkor ez most tésztaféle-e, de hát mi más?

Az oroszok már rég kitalálták az egészség-konyhát, mert húsaikhoz köretnek a sült krumpli helyett döntően káposztaféléket és különféle salátákat fogyasztanak.  A hagyományos konyhatechnikai eljáráson kívül igen nagy kultusza van a rostélyon és a nyárson sütésnek. Ezt nemcsak otthon gyakorolják, hanem bárhol, ahol élnek vagy akár csak megfordulnak a világban. Én személy szerint az összes jó tippet arra nézve, hogy hol lehet saslikot sütni és piknikezni Budapesten vagy környékén, az itt élő orosz ismerőseimtől kaptam. Arról nem is beszélve, hogy amint az idő megengedi, valamennyien rohannak az erdőbe gombát szedni. Úgy tűnik, minden orosz ember ismeri a gombákat.    
                                 

Érdekességek az orosz konyháról:

Nagyon - de tényleg nagyon - szeretik a nyers hagymát és a fokhagymát!

Az ő kovászos uborkájuk más, mint a miénk. Alapja (az uborkán kívül) a fokhagyma és kaporszár. A tartósítási eljárás nem a rohasztás, hanem a leforrázás.  

Imádják a káposztát. Nyersen, salátának vagy savanyítva, természetesen hagymával és olajjal elkeverve, mindenhogy.

Az átlagos szegény orosz szinte mindenhez, még a görögdinnyéhez is fogyaszt kenyeret. Leginkább rozsból készült ún. fekete kenyeret.

A gyümölcsöket mindig héjastul eszik.  

A „sziljotka”-t (sós heringet) egészben, pucolatlanul árulják a boltokban. Nagyjából úgy, mintha a marhalábszárat a hentes szőröstül-bőröstül csomagolná, hogy majd otthon elbíbelődhessünk vele.

Elsőszámú italuk a tea. Ebből köztudottan sokat fogyasztanak, de az igazán szegények az üres meleg vizet isszák teafű nélkül, cukorral. Második vagy a kvász, vagy a vodka. Ezt mindenki issza, akár szegény akár gazdag.

Ha kedvet kaptunk egy kóstolóra, beszerezhetjük az alapanyagokat az Arbat-ból, vagy – ha megengedhetjük magunknak – ellátogathatunk az Aranykaviár étterembe. Áraikat ugyan nem az alapanyagok határozzák meg, hanem a konkurencia hiánya. Azt azonban el kell ismerni, hogy ez az egyetlen hely a valaha is létezett budapesti orosz éttermek közül, ahol jégtömbbe fagyott vodkás üvegből töltik tele a poharunkat.