Annyian kérték, hogy nem állunk ellen tovább: ezentúl vasárnaponként terített asztalok, receptek, kajasztorik lesznek. Ehhez segítséget is kapok, moszkvai nagynénikémet, Olga nénit arra kértem, hogy meséljen arról, milyen mostanában az orosz konyha, mik az új trendek, divatos fogások. És nagyon sok receptet küldött! De az első alkalommal egy budapesti asztalt járunk körbe, ugyanis a szüleim megismerkedésének 50. évfordulóját klasszikus orosz ebéddel köszöntötte a család. Két ételnek részletesen is leírom a receptjét, a többit linkelem, mert egész jó megoldások születtek már magyarul azokra. És mindenről fotóm is van!

Az orosz konyhát alapvetően három dolog határozta meg: egyrészt az arisztokraták erős francia behatás alatt álló szokásai (pl. előételek, változatos köretek), másrészt a népi ételek, amelyeket az 1870-es, 80-as éveinek vidéki nemesi kúriáinak hagyományos recepteket gyűjtő és felélesztő mániája örökített meg (pl. levesek, kásák, pirogok), harmadrészt az orosz birodalmi és a szovjet idők kultúrakeveredéseinek eredményeként eloroszult jópár ukrán, grúz, üzbég stb. étel (pl. borscs, saslik, plov).

Mindezen hatások együttes eredményét tisztelhetjük ünnepi ebédünk kezdetében, a hideg előételben. Persze, tudományosan is lehetne elemezni, hogy milyen jótékony hatása van a gyomorsavak beindításának, de egyszerűbb elárulni, hogy a vodka így jobban csúszik.

Az Imperial vodka más ligában játszik, mint azok, amelyeket volt szerencsénk vaktesztünkön megkóstolni, még családi ebédnél sem kellett szégyenkezni a későbbi viselkedésünkért. Ráadásul a lazactál (vagyis lazacszeletek, lazacos töltött tojás és kaviár),

valamint a hering (céklasalátás) suba alatt (annyira jó receptet közölt a chili&vanília, hogy anyukám, aki tényleg régóta és csuklóból készíti, átállt erre, mondjuk az újhagymás réteget kivéve) a - szimbolikus mennyiségű - vodkát rendesen fel is szívta.

Jöhet a leves. És igen, scsí. Méghozzá oroszosan, amit azért kell külön kihangsúlyozni, mert léteznek más verziók is, az ukrán scsíbe például disznóhúst is tesznek, hogy csak a legborzasztóbb szentségtörést említsem. Ahány család, annyi recept, orosz oldalakon százával találni a variációkat, a miénk ehhez hasonlít, csak nincs benne kapor, mert azt nem szeretem (de amikor elfordulok, anyukám becsempészi mégis). A végén fontos a fehérítés, azaz a tejföl hozzáadása. Ha jó sűrű a scsí, akkor megáll benne a kanál. Biztos ami biztos, mi vietnami kövér kanállal teszteltük, az az asztalon sem tud eldőlni. Ja, és szükséges kellék a nyikolajevszkij fekete kenyér, ha valaki fehér kenyeret eszik a scsíhez, hamar lebukik, hogy amerikai kém. Pesten sima rozskenyérrel kellett beérni.

Hopp, ott repült a kapor

Az első főfogás avagy meleg előétel (ezt már nem lehet semmivel megindokolni, egyszerűen beindult a nagy zabálás) az aszaltszilvás buzsenyina hurmával. És most meg is állunk egy pillanatra, mert a buzsenyina kevéssé ismert, de annál finomabb húsétele az orosz konyhának. Az aszaltszilvás trükk családi ügy (= anyukám fejlesztése).

Aszaltszilvás buzsenyina

Hozzávalók:

70 dkg sertéscomb

aszaltszilva

1 üveg sör (ha nincs kvász)

fokhagyma, mustár, citrom, só, bors, cukor

Recept:

Citromlével, sóval, borssal, (egy leheletnyi) cukorral és tört fokhagymával felturbózzuk a mustárunkat (ha orosz mustár, akkor is), mindezzel bekenjük a sertéscombot, beáztatjuk a sörbe és elrakjuk az egészet egy-két napra a hűtőbe. Hát igen, ez nem egy gyorsétkezdés fogás. Snitt, reklámszünetnek vége, a sertéscombot felvágjuk, de óvatosan, ne essen szét, és beledolgozzuk az előzetesen kimagozott, fél órán át meleg vízben (alkoholban erősebben érdekeltek mást is használhatnak, de a szonda a végén a sör miatt anélkül is jelez) áztatott aszaltszilvát. Alufóliába csomagoljuk, másfél-két órán át pároljuk a sütőben. Amikor már puha, rozmaringgal megtűzdeljük és jelzésértékűen megsütjük, csak annyira, hogy szép piros legyen. Sütőből kivesszük, fél óra pihentetés után felszeleteljük és már tálalható is.

Miután távolról sem volt vége az ebédnek, a köretnek könnyűnek kellett lenni, az asztalon a hurma képviselte az orosz konyhát érő keleti behatásokat.

Második főétel az egyszerűségében csodálatos és ipari mennyiségben belapátolható urali pelmenyi. Lehet, hogy ha jobban megkapargatjuk a történetét, ki fog derülni, hogy a pelmenyi igazából ősmagyar találmány. A komi vadászok alapétele volt, pelnyan azaz fülkenyér néven indult hódító útjára, előbb az oroszokat igázta le a húsos tészta, majd az emigránsok segítségével egész Európát belengte az orosz ravioli illata. A recept amilyen egyszerű, annyira könnyű elszúrni, éppen ezért a rendszeresen jelentkező pelmenyi-ehetnékemet előregyártott, mirelittel csillapítom, de ezt nem árulom el Gordon Ramseynek. Végre kipróbáltam a tökmagkrémet, bekevertem az egyik adag tejfölbe. Nem is volt vészes. 

A végén jöhet a jól megérdemelt desszert. Az 1900-as évek elejéről származó moszkvai recept alapján készült mandulatorta igazi betetőzése volt a napnak. Volt szerencsém párszor beszélgetni Auguszt Olgával, így nem lepett meg, hogy a magyar századfordulós receptekhez hasonlóan az oroszok is elképesztő számokkal dobálóztak, de mégis.

Mandulatorta

Hozzávalók:

40 dkg mandula

20 db. tojás

10 dkg csokireszelék

40 dkg cukor

liszt, fahéj (na jó, ezt mi kihagytuk, az iskolai menzák elvették a kedvem a fahéjtól és tíz Stahl Judit egymásra állva sem győz meg az igazi fahéj csodájáról)

+ tejszín, cukor, vaníliáscukor, mandula

Fogjuk a mandulánkat, megtörjük, bekeverjük öt tojással. Közben a maradék 15 tojás (!) fehérjéjét felverjük (a sárgájára nem lesz szükség - itt azért álljunk meg egy pillanatra, a tékozlás ilyen előre eltervezett módja egészen szédületes, az orosz századforduló szociális viszonyainak kontextusában meg pláne), a 40 dkg cukrot is bekeverjük, majd összeöntjük a két masszát. Most jöhet a 10 dkg csokireszelék, 3 kanálnyi liszt és itt jönne fél kanálnyi fahéj, de nálam nem jön. Alaposan megkeverjük, kész a massza. Be a sütőbe, figyelem, most pontos időmeghatározás következik: amíg aranybarna nem lesz. Kivesszük, pihentetjük. Most jön az ősi recepten kívüli, az esztétikai rész, hogy úgy nézzen ki, mint egy mai torta.  Tejszínből habot verünk, 10 dkg cukorral, 10 dkg vaníliáscukorral elkeverjük, az így kapott krémmel bekenjük a tortánkat és a végén a maradék mandulával díszítjük. Egy mai torta ehhez képest tésztarétegek közé kent mandulás krémből állna össze, de néha érdemes kipróbálni a kompromisszummentes tömény édességet is.